Kétségtelen, hogy Mátyás a XV. századi Európa egyik legsikeresebb koronás főjeként óriási jövedelmekkel rendelkezett, – birtokolta a jól termelő hazai aranybányák bevételeit (mely bányák majd a Hunyadiak kora után ürülnek csak ki) és jelentős adóival tele kincstárat tudhatott magáénak a kontinens egyik legütőképesebb zsoldos hadseregét fenntartva, írja tudományi igényű cikkében a Jegyzettár blog.
Az utókor nosztalgiával emlegette mindig is nevét, hiszen uralkodása az utolsó olyan korszakkal azonosult, melyben a Magyar Királyság még erős, európai nagyhatalomként virágozhatott. Az összkép mégsem egyértelmű.
Mátyás egyik szoborábrázolása (MTI-fotó: Hornyák Zoltán)
Mátyás származása
Máig vitatott, hogy Mátyás családja milyen eredetű volt, vagyis apjának, Hunyadi Jánosnak a felmenői mely etnikum szülötteiként váltak Havasalföld jeles dinasztiájává (kenézeivé). Hunyadi János ugyanis Havasalföldről érkezett a Magyar Királyságba, vagyis apja Vajk és nagyapja Serbe olyan területeken éltek (és születtek), ahol román, tatár, kun, úz és besenyő népesség alkotta a többséget. Rásonyi László (1899-1984) nyelvész és történész a Hunyadiak kun származása mellett tör lándzsát:
a kunok jó katonák voltak. A legfényesebb pályát egy Munténiából bevándorolt kenéz család futotta be, melyből Vajk, Zsigmond király udvari vitéze származott. Az említett Vajk vitéz Hunyad várát kapta a királytól, és a Hunyadiak őse lett. A Vajk név István királynak megkeresztelése előtti nevét juttatja eszünkbe. A Vajk nevet a szlávból nem lehet magyarázni. De meg lehet oldani a törökből.
Rásonyi professzor álláspontját azonban nem mindenki osztja. Sokan inkább a család román származását látják bizonyítottnak. Kubinyi András magyar történész (1929-2007) például egyértelműen románnak tekinti Mátyás családját, ahogy fogalmaz:
… a Hunyadi-család román eredetű volt. Erre utalnak az általuk használt keresztnevek, de először a későbbi kormányzót is Hunyadi Oláh Jánosnak hívták, később pedig külföldön „Walachia fehér lovagja” néven emlegették. … Az azonban már bizonytalan, hogy Serbe fia Vajk milyen társadalmi rétegből és honnan jött.
Mátyás felmenőit illetően a kun vagy besenyő származás a valószínűbb, hiszen családjának eredeti származási területén abban az időszakban inkább ezek az etnikumok éltek legnagyobb arányban, számos esetben elérve a legjelentősebb vezéri címeket. Havasalföld bojár és kenéz családjai (előkelői) a XIII. és XIV. században még egyáltalán nem a románok soraiból kerültek ki, hanem inkább a kun, úz illetve besenyő nemzettségekből.
A XVI. században élt Heltai Gáspár egy merőben más eshetőséget is felvet, amikor krónikájában azt állítja, hogy Mátyás valójában Luxemburgi Zsigmond unokája volt. Heltai szerint Mátyás apja, Hunyadi János az uralkodó törvénytelen fiaként született, amikor a “nőfaló” Zsigmond császár kapcsolatba lépett Morzsinai Erzsébettel akit aztán hozzáadott Serbe fia Vajkhoz. (Így próbálta megmenteni őt a megszégyenüléstől és apát biztosítani születendő gyermekének.) A történetet részben alátámasztja Hunyadi János fantasztikus karrierje és felemelkedése, mely valóban meglehetősen ritkának mondható és nehezen magyarázható a korszak viszonyai között. Ugyanakkor semmilyen más forrás nem támasztja alá Hunyadi János édesanyjának és Zsigmond császárnak a kapcsolatát.
Drakula és Mátyás kapcsolata
Mátyás életének egyik érdekessége, hogy sajátos kapcsolatban állt Havasalföld egykori fejedelmével, Vlad Tepessel, más néven Drakula gróffal (vagy Karóbahúzó Vladdal), aki a Besarab család sarjaként uralta az akkoriban török függésbe kerülő Havasalföldet. A Drǎculea, vagy Dracul (azaz sárkány) nevet igazából apja kapta meg legelőször még 1431 -ben, amikor felvételt nyert a Luxemburg Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbe. (A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. Latinul a sárkány draco.) Drakula – nevezzük innentől Vlad Tepesnek – 1456-ben lett először Havasalföld fejedelme és elhatározta: nem engedi országát török uralom alá kerülni. Szembeszállt tehát az oszmánokkal és kegyetlen megtorlásaival kiérdemelte, hogy szörnyetegként emlegessék (egy alkalommal 20 ezer törököt húzott karóba, valóságos karó-erdővé változtatva egy egész domboldalt). Később 1460 -ban Vlad Tepes szövetségre lépett Mátyással a török ellen, ám idővel a kapcsolat megromlott és a magyar király a visegrádi vártömlöcbe záratta a havasalföldi fejedelmet. Vlad Tepes későbbi sorsa már kérdéses, az egyik verzió szerint Mátyás átadta a törököknek, akik karóba húzták, míg egy másik elképzelés szerint Mátyás elengedte és a török legyőzte egy csatában, Havasalföldön.
Mátyás népszerűsége
Bár a bevezetőben is említett módon az utókor sokra tartotta és tisztelte Mátyást, saját korában nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Megválasztását két tényezőnek köszönhette: egyrészt a nép azt gondolta, hogy majd apja, a törökverő Hunyadi János nyomdokain haladva elűzi határainktól a törököket, másrészt a nemesség vezetői feltételezték róla, hogy fiatal kora miatt könnyen irányítható lesz, így helyette uralkodhatnak majd. Egyik sem jött be: Mátyás – apjával ellentétben – nem a törökökkel szembeni harcnak szentelte életét (inkább a cseh trón megszerzése és a Német-Római császári cím birtoklása érdekelte) és egyáltalán nem bizonyult könnyen irányíthatónak sem, sőt éppen hogy kizárta döntéseiből a magyar nemességet. Mindezek miatt a magyar nemesek gyűlölték Mátyást és a nép is utálta, mert amellett, hogy csak minimális számú hadjáratot vezetett az oszmánok ellen, óriási adókat vetette ki a népre. Sem Mátyás előtt, sem utána nem voltak akkora adók a Magyar Királyságban, mint az ifjú Hunyadi idején. Összességében a közrendűek, jobbágyok és nemesek sem szerették Mátyást és saját korában kifejezetten népszerűtlennek bizonyult. Több összeesküvés is szerveződött hatalma megdöntésére, melyeket sorra meghiúsított. Szembe fordult vele egykori nevelője, Vitéz János, esztergomi érsek is, illetve annak unokaöccse, Janus Pannonius, amiiért Mátyás mindkettejük ellen fellépett: egyiküket felügyelet alá helyezte, másikukat elüldözte.
Mátyás és Beatrix domborműve (MTI-fotó: Friedmann Endre)
Mátyás és a nők
Mátyás nem volt szerencsés a nők terén: két házassági kapcsolata és egy élettársi viszonya volt, több “kaland” mellett, ám törvényes örökös nélkül. Első házasságát Podjebrád Katalinnal kötötte 1463 május elsején, Budán, egy csehekkel “nyélbe ütött” politikai alku nyomán. A kapcsolatból ugyan született egy gyermek, ám csecsemőként meg is halt, sőt az édesanya is gyermekágyi lázban. Így Mátyás, alig egy évnyi házasság után, 1464 -ben özvegy lett. Második feleségét, Aragóniai Beatrixot 13 évvel később, 1476 december 22 -én vette nőül, szintén Budán. Ez a frigy már tartósnak bizonyult, ám életképes, törvényes utódot ez sem eredményezett. A két házasság közti időszakban, egészen pontosan 1470 -ben volt Mátyásnak egy “félhivatalos” élettársi kapcsolata (ágyasa) is, mégpedig egy bécsi polgárlánnyal, bizonyos Edelpeck Borbálával. Az akkoriban még húszas éveiben járó pár Bécsben, III. Frigyes táncmulatságán ismerkedett meg egymással. Feltételezhetően azonnal egymásba szerettek és a kor szokásaival mit sem törődve – mely szokások kifejezetten ellenezték, sőt tiltották egy nemes (pláne király), illetve egy alacsony sorból származó, közrendű személy bensőséges kapcsolatát – Budára költöztek és évekig együtt éltek. Eközben született meg Mátyás egyetlen életképes, ám törvénytelen gyermeke: Corvin János, 1473 április 2-án.
A gyermeket azonban nem a királyi várban nevelték fel, hanem édesanyja mellett, egy besztercebányai rezidencián cseperedett (mely rezidenciát Borbála Mátyástól kapta). Aztán Mátyás megkötötte második házasságát és a szeretői kapcsolat végleg megszakadt. Ugyanakkor a második frigyből sem lett gyermek, így 1479-ben Mátyás törvényes fiának ismerte el Corvin Jánost.
Mátyás halála
Mint annyi más királyunknak, Mátyásnak a halála sem ismert pontosan. Annyi tudható, hogy 1490 április 4-én (alig több, mint egy hónappal 47. születésnapja után) bécsi kastélyában egy hosszadalmas virágvasárnapi szertartást követően fügét rendelt lakosztályába, hogy amíg a királynővel elköltendő étkezésre vár, elűzze éhségét valamivel. Ám a füge állott és poshadt volt, mire Mátyás haragra lobbant, halántékához kapott és összeesett. Később magához tért, de félrebeszélt és fájdalomra panaszkodva ágynak esett. Két nappal később, április 6-án érte a halál. A beszámolókból leszűrhető tünetek alapján halálát okozhatta agyvérzés de mérgezés is. Mindkét eshetőségnek meg van a maga indoklása. Az agyvérzés vagy szélütés mellett szólnak idegrendszeri tünetei (a félrebeszélés is), illetve az a tény, hogy a 47 éves uralkodó állandóan vöröses arca magas vérnyomásra utal. A mérgezés sem zárható ki, a füge evést követő gyors rosszullét miatt. (Ebben az esetben Beatrix neve is felmerülhet lehetséges elkövetőként, hiszen tudvalevő volt rossz viszonyuk és hogy korábban, fiatalon Beatrix állítólag meggyilkolta egyik nápolyi szeretőjét – még a Mátyással kötött házassága előtt.) Idegenkezűségre azonban nincs bizonyíték, így a szélütés vagy agyvérzés a legvalószínűbb halálok.
