“Föld bolygó. Harmadik évezred. A fejlett technika kora. Hosszú harcok után végre kiegyensúlyozottnak tűnt a társadalom.”
Önmagában nincs abban semmi különös, hogy a fenti mondatok egy számítógépes játék elején hangzottak el, főleg, ha hozzátesszük, hogy egy 1997-ben készült számítógépes játék elején. Akkoriban teljesen normálisnak számítottak az ilyen naiv, kisiskolás mondatok a játékokban. Az viszont már különös, hogy mindez magyarul hangzott el, az Imperium Galactica című egészen sikeres, egy folytatást megélt szoftver ugyanis a hazai – figyeljétek ezt a nevet! – Digital Reality csapat munkája volt.
Pattanásos, számítógépfüggő geekként ritkán éreztem annyira büszkének magam arra, hogy magyar vagyok, mint amikor először végignéztük az Imperium – a korabeli trendeknek megfelelően kínosan hosszú, majdnem negyed órás – intróját, hogy elkezdhessek játszani vele. Az amúgy rendkívül erős nosztalgiafaktoron túl ma már kifejezetten nehéz visszanézni, annyira bugyuta és megmosolyogtató, de akkor ez hatalmas szám volt. Mindent bevetettek: az akkori elvárásoknak bőven megfelelő minőségű űrhajós-kolonizációs-lézerharcos-androidos (kihagytam valamit?) CGI animációt élőszereplős (!!!) betétekkel dobták fel, jelmezes, a green screen előtt kicsit esetlenül viselkedő, de többé-kevésbé profi színészekkel, szóval őrületesen menő volt az egész!
Tessék megnézni, mivel törtünk be mi, magyarok be a nemzetközi játékpiacra 1997-ben, hogy aztán majdnem ott is maradjunk!
De csak majdnem.
Ekkor, a kilencvenes években, a pc-játékok aranykorában volt az országnak egy sansza arra, hogy nagyhatalom legyen. Hogy miért nem jött össze, nem tudni; részben talán azért, mert mindig a már létező, bejáratott témákat, műfajokat és történeteket emeltük át a sikeres játékokból, igazán eredeti ötletünk nem volt. Pedig elég lett volna példát venni a lengyelekről, akik a kétezres években egy kis költségvetésű, finoman szólva nem hibátlan játékból, a Witcherből hihetetlenül sikeres, bankot robbantó sorozatot építettek. A Witcher ma már úgy a nemzeti köztudat és büszkeség tárgya, mint nekünk a Rubik-kocka. (Amikor Obama Lengyelországban járt, a sorozat második részét kapta ajándékba.)
Ennek ellenére nézzük végig a legsikeresebb magyar fejlesztésű játékokat, amikkel lehet, hogy te is játszottál (vagy játszol) úgy, hogy nem is tudod, hogy itt készült!
Haegemonia: Legions of Iron
Az Imperium Galactica szellemi utódja, annyira, hogy szintén a Digital Reality fejlesztette. 2002-ben jelent meg. Bankot ugyan nem robbantott, de az évek során kisebb kultusz alakult körülötte. Ma is megvásárolható a Good Old Games nevű online piacon, és megjelent iOS-re, azaz akár iPhone-on is játszhatunk vele!
Nexus: The Jupiter Incident
Még mindig űrstratégia – úgy tűnik, a magyar fejlesztők komolyan hittek abban, hogy ez lesz a mi műfajunk, pont úgy, ahogy a lengyeleknek később a fantasy szerepjáték -, ám ezúttal teljes egészében a harcon van a hangsúly, diplomáciáról és egyéb uncsiságokról szó sincs. A Mithis Entertainment játéka gyönyörű, izgalmas és szórakoztató volt, ráadásul nagyszerűen öregedett, ma is nagy élmény játszani vele. Ezt szerencsére meg is tehetjük: megvásárolható a Steamen. A Mithist egyébként később felvásárolta az Eidos nevű nagy kiadó, hogy 2009-ben, miután nem látta többé hasznát, be is zárja. A cikk elején volt szó arról, hogy nem tudni pontosan, miért nem lettünk játéknagyhatalom – hát például az ilyenek miatt.
Theocracy
Ha van underground kultuszjáték, akkor ez az. Vámosi Zsolt és Tili László alkotása az akkoriban (2000-ben) nagyon divatos történelmi stratégiai játékok egyike volt, és egy elhanyagolt történetről, a közép-amerikai őslakosokról szólt. A nemzetközi siker elmaradt (annak ellenére, hogy az azóta hatalmas Ubisoft kiadó terítette), a közép-európai hardcore játékosok viszont nagyon szerették. Sokat elmond, hogy a YouTube-on csak egy lengyel nyelvű végigjátszás található.
Armies of Exigo
Ne kerteljünk: sok-sok korabeli (2004-es) játékkal egyetemben ez is a hatalmas sikerű Warcraft 3 klónja, egy-két érdekes, egyedi ötlettel és csodálatos grafikával. Hiába nem túl eredeti, a mai napig büszkék lehetünk rá, a bevezető animáció például azóta is klasszikus, van olyan jó, mint a Warcraft szintén legendás CGI-kisfilmjei.
Fun fact: a játékot készítő budapesti Black Hole Gamesből vált ki Digic Pictures néven az animációs csapat, amely azóta is a legmenőbb játéksorozatok (Assassin’s Creed, Mass Effect, Call of Duty, stb.) előzeteseit készíti elképesztő minőségben.
Sine Mora
Az egészen 2013-ig létező Digital Reality egyik utolsó játéka. Kevésbé ambiciózus, de sokkal akciódúsabb, mint a korábbi stratégiai játékok: a Sine Mora egy gyors, izgalmas és színes oldalnézeti lövöldözős játék kissé zavaros történettel, cserébe magával ragadó játékmenettel. Sikeréről sokat elmond, hogy hiába oszlott fel az eredeti fejlesztőcsapat, idén nyáron újra kiadták az aktuális konzolgenerációra is.
The Incredible Adventures of Van Helsing
Legfrissebb büszkeségünk, a NeocoreGames független csapat alkotásának egészen komoly nemzetközi visszhangja volt. Pedig klón ez is, a Diablo 3-at gondolták újra, kivéve, hogy a példaképpel ellentétben – ahogy a körülményes cím is sugallja – a Van Helsing egyáltalán nem veszi komolyan magát. Ez pedig nagyon jót tesz neki. Ismerünk valakit, aki beszélt már valakivel, akinek még jobban is tetszik, mint a legutóbbi Diablo. Ha így folytatják a fejlesztők, a hamarosan esedékes folytatást másolják majd a többiek és nem fordítva.