Amint arról beszámoltunk, ez az év ritka jó, páratlan leleteket hozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Tanszékének kutatócsapata számára. Az idén is több száz kövületet, valamint fogakat, csigolyákat tártak fel. A csúcslelet pedig egy őshüllő félméteres alsó állkapcsa volt, írja a PécsMa.hu.
Segesdi Martin, a csapat egyik tagja elmondta, a villányi vidék országos viszonylatban kimondottan gazdag leletekben. Itt két-háromméteres mélységben terül el az a kőzetréteg, ami „ontja magából” az értékesebbnél értékesebb maradványokat.
–Az itteni leletek a földtörténeti triász korból valók, azaz körülbelül 230-240 millió évesek. Ebből az időszakból pedig kevés maradt ránk
– mondta a szakember.
Ez a táj abban a korban egy trópusi, meleg égövi sekély tenger partvidéke volt.
– A legjelentősebb leletünk a ragadozó tengeri hüllő, egy Nothosaurus félméteres alsó állkapcsa. Ebből a méretből is következtetni lehet, mekkora lény volt: négy-ötméteres állatról van szó.
Európában és Ázsiában is előkerültek már Nothosaurus-maradványok. Ezek a dinoszauruszok kevés időt töltöttek a szárazföldön, inkább a vízi életmódhoz alkalmazkodtak – koponyaformájukból, anatómiájukból, végtagjainak felépítéséből lehet erre következtetni. Életmódjában olyasféle faj lehetett, mint ma a krokodil vagy a fóka – magyarázta a kutató.
– Élt errefelé egy nagyon bizarr külsejű dínó, a Tanystropheus, más néven „zsiráfnyakú őshüllő”.
Ennek a sekély partokon élő őshüllőnek extrém módon megnyúltak a nyakcsigolyái, ennek következtében a nyaka szinte ugyanakkora volt, mint az egész teste. Kora nyáron több nyakcsigolyát is feltártak – mondta el.
Tanystropheus (Illusztráció: Wikipédia)
Szabó Márton, a csapat egy másik tagja alapvetően halakkal foglalkozik a dinoszauruszokon belül. Elmondta, sikerült több száz kis fogat találni a „kavicsfogú álteknőstől”, a Placodontiától. Nagyon sok idő és türelem kell ahhoz, hogy ezeket a pár milliméteres fogacskákat mikroszkóppal átvizsgálják.
– Villány környékén három különböző cápaféle is élt, tőlük szintén előkerültek leletek, többnyire szintén fogak. Itt nem szabad a mai értelemben vett fogazatról, éles metszőfogakról beszélni, hanem kemény zománcú őrlőfogakról, melyekkel a keményebb héjú táplálékokat, kagylókat és rákféléket törte fel – mondta.