Könyörtelenül megszívatta a BKK a metrópótlás első „igazi”, azaz hétköznap reggelét fotózó, videózó és arról minden létező módon tudósító újságírókat. Ők ugyanis lincshangulatra, ordibálásra, cekkeres-banyatankos verekedésre, esetleg némi vérre számítottak. Nem azért, mert köztudottan cinikus arc a médiamunkás, akit csak a botrány érdekel, hanem most éppen jogosan: a 3-as metró északi harmadának lezárása után nagyon-nagyon baljós volt az első hétvége.
Tumultus, ritkán induló buszok, idegeskedés – minden jel arra mutatott, hogy az első olyan napon, amikor még sokkal többen lesznek, ráadásul tényleg sietniük kell, összeomlik a rendszer.
Ehhez képest hétfő reggel nyolckor az első, amibe belebotlottam a Lehel téren (a pótlóbuszok egyik végállomásán), az egy a járdaszigeten tanácstalanul álldogáló tévés stáb, unatkozó operatőrrel és a fejét vakargató riporterrel, aki hiába nyújtogatta a nyakát, egyszerűen nem talált témát. Pár méterrel arrébb egy fotós lemondóan tárta szét a karját:
„Most ezért keltem fel?”
Bizony, a BKK jól megszívatott minket, ugyanis annyira flottul megszervezte a metrópótlást, hogy az érintett szakaszon nem hogy egy fogak között elszisszentett anyázásba nem futottunk bele, hanem konkrétan nem történt semmi. A fenébe már!
Annyira rendben volt minden, hogy az apró döccenők kifejezetten cukinak tűntek. A láthatósági mellényes, az utasokkal egyébként kedves szórólaposztó-segítő-koordinátorok egyike rászólt egy buszsofőrre, hogy „légy szíves, próbálj már meg a tábla vonalába állni, jó?”, majd egy másikra, hogy
„a hatszázadiknak azért már ne nyisd ki, megkérlek szépen!”
Pár szolgálati közleménnyel azért szolgálhatunk:
A buszok csúcsidőben szó szerint egymást érik.
Csúcsidőn kívül is nagyon ritkák a pillanatok, hogy nincs a látóterünkben egy M3-as metrópótló sem. Semmi értelme tehát rohanni.
Még egy cigit is elszívhatsz.
Persze inkább ne dohányozz.
Ne nyomulj a megálló tábla alá!
A buszok összes ajtaja nyitva lesz, arról nem is beszélve, hogy általában több busz is feltorlódik egymás mögé. Állj meg valahol kényelmes kisterpeszben és várd, hogy egyszer csak kinyíljon előtted egy ajtó! Illetve nézd el nekem ezt a rettenetesen modoros, coelhós mondatot.
Ne menj mindig a tömeggel!
Nemcsak azért, mert nem a tömeggel menni jó érzés, bizsergeti az ember egóját, mintha beavatott lenne, mintha tudna valamit, amit ők nem, hanem azért, mert a tömeg néha tök hülye és veszélyes szakaszokon megy át, mint például itt, pedig lenne sokkal kényelmesebb és biztonságosabb megoldás is!
Ha elvesznél, irány az aluljáró!
Tisztességesen kitapétázták őket az információkkal.
Ha már ott vagy, bámészkodj be az üres, lezárt területekre is!
Szürreális élmény.
Egyébként úgyis látod majd, hol állnak meg a buszok.
Csúcsidőben a menetidő az újpesti végállomástól a Lehelig 17 perc volt hétfő reggel.
Lesz időd tehát ejtőzni, zenét hallgatni, telefonon ügyet intézni.
Vagy kávézni.
Ha fotóst látsz, ne hajtsd el, csak a munkáját végzi.
Inkább vagánykodj!
Tényleg ne idegeskedj.
Ha elkésel, elkésel – már nem tehetsz semmit. A busz nem megy gyorsabban attól, hogy téged az agyérgörcs kerülget.
Inkább élvezd, hogy a szokásos neonfényes-koszos félhomály helyett egy kicsit a felszínen lehetsz.
Na látod.
