Nagyanyáink idejében, szüleink gyerekkorában , a 2. világháború után sok családnál a petróleumlámpa jelentette a fényt az éjszakában. A vidéki kisvárosokban, falvakban sötétedés után sorra gyújtották meg a kanócokat, és egyik helyiségből a másikba átsétálva fényt csempésztek a szobákba, a konyhába és a fürdőbe.
A petróleumlámpa kétségtelenül hangulatos fénye a beszélgetésekhez, kukoricamorzsoláshoz tökéletes volt, de tanuláshoz vagy főzéshez már kevésbé, mégsem szűrődött ki zokszó a házakból. Nektek megvan még a petróleumlámpátok?
