Idősebb vándorsólyompár Pomázon (MTI-fotó: Kovács Attila)
A szédületes sebességéről ismert vándorsólyom az örvös galambnál termetesebb, erőteljes testalkatú, hegyes szárnyú ragadozó. Igazi “világpolgár”, a Föld szárazföldi területeinek jelentős részén fészkel vagy kóborlóként, vonulóként előfordul, a kontinensek közül egyedül az Antarktiszról hiányzik, írja az MTI. Bárhol megtelepszik, ahol költésre alkalmas sziklafalat, közepes és nagy testű madárfajok fán épült fészkeit találja. Az egyik leggyakoribb településen fészkelő ragadozómadárként világszerte költ nagyvárosok belső kerületeinek felhőkarcolóin, magas épületein is.
Főként repülő madarakra vadászik, prédáját rendszerint a magasból indított, erőteljes szárnycsapásokkal gyorsított, akár a 320 kilométer/órás sebességet is elérő támadással kapja el vagy rúgja meg úgy, hogy az sérülten a földre zuhan.
Kipusztulása előtt Magyarországon a faj utolsó ismert költése 1964-ben volt. Ezt követően több mint három évtizeden át csak kóborló egyedeket sikerült megfigyelni az országban egészen 1997-ig, amikor a megerősödő európai állomány terjeszkedése elérte az országot, és ismét megtelepedett itt a vándorsólyom. Azóta rendszeres fészkelő állománya folyamatosan erősödik.
Az év madarához kapcsolódva az egyesület rajzpályázatot is hirdet, amelyre február 14-ig lehet nevezni kézzel készült, eredeti, A4-es méretű alkotásokkal.
Nemrégiben szavazták meg az év halát is, amely a balin lett.