A Kádár-korszakban, ahol a gyárak úgy nőttek ki a földből, mint a gomba, a teljesítésre vonatkozó tervek pedig úgy repkedtek, mint a luftballonok a dicsőséges Május 1-jén, fokozott figyelemmel kellett lenni nemcsak a KMK-sokra, hanem a csenni járó dolgozókra is.
Az átkosban még ismeretlen fogalom volt a cafeteria, így a juttatásokat hiányoló dolgozók egy része egyéni igényeiknek megfelelően állította össze a csomagot abból, amit a gyárban talált. Gyakran landolt a Skálás szatyorban irattűző kapocs, géppapír, ceruzák, tollak, minden, mi szem-szájnak ingere, de az ilyesfajta keresetkiegészítést a retro plakát alapján nem díjazta a gyár, ami az üzemi szarkák lebuktatására buzdított.