Az ultramodern Tamagocsi előtt, és a puritán similabda után a Hébó gyerekkorunk egyik legvágyottabb játéka volt. A különböző kiöntő formákkal kreatívkodhattunk, sőt, még kiállítást is rendezhettünk, ahova meghívhattuk apát, anyát, nagyit, és az érdeklődéstől túlfűtött szomszédokat is, akik valójában a Vaníliás karika miatt jöttek át.
A retro gipszformák sokáig a szobák, sőt, a lakások önjelölt ékei voltak – nekünk legalábbis tetszett. Az egész lakást, beleértve az előszobát és a nappalit is, kiállító teremként használtuk, és minden alkalommal, amikor elhaladtunk a páratlan művek előtt, jóleső elégedettség töltött el minket.