Gyerekkorunkban természetes igényünk volt, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek, és cserébe elismerő pillantásokat, dicsérő szavakat zsebeljünk be. Az elemes játékzongora tökéletes eszköze volt a még fel nem fedezett tehetség megvillantásának: a koncertterem a nappali volt, a kanapéra leültettük a családot, és kezdődött a zenei est.
A retro játékzongorán voltak előre programozott dallamok, de a magabiztosabb művészlelkek maguk is előadhatták tudományukat, megcsillanthatták zenei érzéküket. Érdekes hangulatot adott az előadásnak, ha az elem merülni kezdett, és a játékzongora hangja kísértetiesen és futurisztikusan elmélyült.