Évtizedekkel ezelőtt a hálózatról működő rádiók előtt a telepes rádiók biztosították a közösségi élményt – és persze, a magányos elvonulásokhoz is szolgáltattak némi háttérzajt. Nagyszüleinknek még figyelni kellett arra, hogy a telepet folyamatosan cseréljék a rádiókban, máskülönben nem szólalt meg a Szabó család, és a Beatles sem okozhatott őrületet.
A kamaszok ilyen telepeknek köszönhetik, hogy otthon is csavarhatták a csípőjüket a twistre, és gyakorolhattak az estére, vagy elvonulva mélázhattak egy-egy lassúbb zeneszámra. Vidéken esténként a szomszédolások keretén belül megejtett kukoricamorzsolás közben csavarták fel a rádiót, jobb közösségépítő élmény nem is kellett akkoriban.