A játékzongora mellett a xilofon szinte minden gyerekszobában ott volt a polcon. A színes, vagy fém színű változatokhoz apró fa ütők jártak, hogy minden gyerek a kedvére kergethesse őrületbe a szüleit.
Ahhoz képest, hogy kicsi volt, éles hangon szólt, és ha belelendültünk a Süss fel nap elütögetésébe, még a szomszéd is hallhatta, hogy ez a gyerek bizony nagy tehetség. A legtöbb retro xilofon mellé felakasztható kis tartó is volt, amiben a fogasra akasztva pihent – ahogy a körülöttünk élő felnőttek idegrendszere is.
