A Nőnap nem az átkos találmánya, már a Rákosi-korszakban, 1948-tól jeles ünnep volt itthon. Szovjet barátainktól átvettük a mintát: március 8-a lett a nagy nap, amikor az egész Népköztársaság a nőket, asszonyokat, családanyákat és ifjú kommunista leányokat éltetett, ünnepelt. Remek alkalom volt ez -is – egy kis propagandára, vagyis arra, hogy az új nő és családeszményt népszerűsítsék
A Nőnapot minden évben a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége rendezte meg, és mindig nagy figyelmet fordítottak a megünneplésére. Ezen a napon nemcsak figyelmességet kaptunk férfi társainktól, hanem minden jó kommunista legkedvesebb virágját, vörös szegfűt is.
Mert van-e szebb virág a vörös szegfűnél?!
A szegfű mellé egy doboz retro Konyakmeggy, vagy Macskanyelv dukált, így már majdnem minden érzékszervünket kényeztethettük.
Életünk párjától pedig akár Helia-D luxuskrémet, vagy egy utalványt is kaphattunk az Aranypókba, amit kiváló minőségű fehérneműre válthattunk be! Nem volt rossz dolgunk, na!
