30-40 éve nem sok minden kellett ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. Gyerekként elég volt krétával felrajzolni az ugróiskolát vagy felhúzni a csipegető csibét, aztán megbabonázva nézni, ahogy szedi a képzeletbeli kukoricaszemeket, és már kész is volt a boldogság.
Ez a kis retró nyúl sem volt jó nagyjából semmire, ellenben remekül elszórakoztunk vele. Ez a játék egy kis átlátszó műanyag tojásban várta, hogy a Moncsicsi után ő is sorra kerüljön, és mesebeli tájakon ugrándozhassunk vele – egészen addig, amíg bele nem botlottunk a rugós ugró békába.