A cukorka nemcsak a mi, de szüleink, sőt, még nagyszüleink gyerekkorát is végigkísérte. A selyemcukor klasszikus édesség volt a búcsúkban, ugyanúgy kihagyhatatlan, mint a törökméz vagy a mézeskalács szív. Akadt belőle töltött és töltetlen változat, íze leginkább a mogyorókrémre hasonlított.
A színes, illatos retró cukorral képtelenség volt leállni, így amennyit szüleink vettek nekünk, annyi rendszerint el is fogyott. Ha nosztalgiázni támad kedved, elég elsétálni a legközelebbi boltig, mert a selyemcukor örök, és valószínűleg örökké eláll.