A rántott párizsit, a leleményesség és a bizarr konyhaművészet semmihez sem hasonlítható fúzióját minden mai felnőtt megtapasztalta, aki 30-40 éve volt diák. Nem állítjuk biztosan, hogy kicsiny hazánkon kívül nincs a világnak még egy olyan szeglete, ahol a párizsihoz hasonló húskészítményeket bepanírozzák, de tény, hogy nálunk ennek tradíciója van.
Az ízét még ma is a szánkban érezzük, a kelkáposztafőzelékével együtt, amivel a legtöbbször a tányérunkba csapta az ügyeletes konyhás néni a menzán. A bő olajban kisütött párizsi forrón ehetetlen, hidegen pedig borzalmas volt, és repetázni sem állt senki sorba azokon a napokon, amikor ebéd gyanánt ezzel a retró étellel büntettek.