Diákkorunkban a kazettás magnó ugyanúgy a tanórák részét képezte, mint a postairón, a golyóstoll vagy a tempera. Orosz – és németórák elmaradhatatlan kelléke volt a kazettás magnó: megtanulhattuk a helyes kiejtést, vizsgázhattunk szövegértésből, és okító célzattal hallgathattunk orosz és német dalokat is.
Ez a retró szerkezet fáradhatatlanul tekerte oda-vissza a kazettát, és olyan hangerővel szólt, hogy még a szomszédos tanteremben is hallották a matekórán a tangens és kotanges függvényekkel ismerkedő társaink.