Nagyszüleink idejében az egyszerű és nagyszerű reggelikről alkotott képek nagyban különböztek a mostani elképzelésektől. Régen, főleg vidéken, aprítottat, vagyis kis darabokra tördelt kenyeret áztattak tejbe, és azt kanalazták reggelire a zománcozott kis lábasból, vagy bögréből az emberek.
Nagyanyáink így hangolódtak rá az előttük álló napra, nagypapa is aprítottat reggelizett, mellé pedig cikóriakávét ittak. Mi, gyerekek általában kakaóba áztattuk a kenyeret, és be kell hogy lássuk: hiába ment már ki a divatból, és merült feledésbe ez a retró reggeli, az ízére még ma is emlékszünk, amihez számtalan kedves emlék társul.