A szigorú keretek és a 200%-os hatékonyság évtizedeiben mindent igyekeztek a lehető legkörültekintőbben szabályozni. Aki nem a kmk-sok mélységesen mély bugyrából tekintgetett kifelé, az rendszerint egy gyárban dolgozott, vagy Fecske-dohányfüsttől homályos irodában pakolgatta az aktákat. Mindenki egy célért kelt fel reggel, és indult tettre készen, vágytól csillogó szemekkel a munkába: a tervgazdálkodás mindenek felett állt.
A siker érdekében a szaktársak egészségének védelmére kiemelt figyelmet fordítottak: ha a munkában túlságosan elfáradtak a dolgozók, előfordulhatott, hogy a szekrényükben felejtették az ebédjük egy részét, amely egy idő után önálló életre kelt. Ezért a munkásaikért felelősséget vállaló gyárakban ilyen és ehhez hasonló retró táblákat aggattak ki, de mind hiába: a jelenséggel még ma is találkozhatunk. Tegye fel a kezét, aki még nem találkozott a munkahelyén elhanyagolt hűtővel, amelyet kinyitás után rögtön be is csukott a kiáramló szagoktól bódultan.