A ’60-as években, amikor a nyugati fogyasztói kultúra begyűrűzött a vasfüggöny mögé, a városi öltözködés egyre nagyobb teret nyert, és a vidéki lakosságot is megigézte. A konfekcióruhákat és kötöttárut kínáló hazai ruhaipar igyekezett kielégíteni a divatra kiéhezett tömeget, de a Vörös Október és a Május 1 Ruhagyár nem tudta felvenni a versenyt a külföldi áruval.
Megjelentek ugyan az igényes divatszalonok is, de az ott kapható ruhákat csak kevesen tudták megfizetni, és bár a varrás egyre népszerűbb elfoglaltság lett, találékony népünk a hiányt a bevásárló- és csempészturizmussal orvosolta. A szocialista Magyarországon szinte mindenki csempészett valamit, akinek lehetősége nyílt rá: a retró ruhák közül az orkánkabát, a farmer és a nejlonharisnya, később a bőrkabát lett toplistás csempész holmi. A vámellenőrzésen azonban vigyázni kellett, mert ha valaki lebukott a határon, arra lesújtott a törvény vasökle, ami akár börtönbüntetéssel is járhatott.