Anno nemcsak nagymama szerette a míves dísztárgyakat, asztali futókat és csecsebecséket, hanem nagypapa sem vetette meg azt, ami szép. Bár a férfiak már régen sem rajongtak azért, hogy glancba vágják magukat, és kiöltözzenek, de a pofás kiegészítőket ők is kedvelték. Nagyapáink korában ez a kis üvegcse gyakran elkísérte a férfiakat egy hosszabb útra vagy akár egy rövidebbre is, ha lélekmelegítőre volt szükségük. A retró pálinkás butella, a kis lapos üvegek kerámiából készült elődje, és már csak szépen díszített külseje miatt is érdemes volt elővenni – persze jellemzően nem emiatt került elő a mellényzsebekből.
