A ’90-es években a legtöbbünknek már az is nagy szó volt, ha tudtuk, hol kell bekapcsolni a gépet, és a kockafejek még nem tartoztak a legmenőbbek közé. A DOS és a Norton mindennapos rémálmaink voltak a végeláthatatlan kódjaikkal, a Windows pedig egyes esetekben új szintre emelte az idegölő pillanatokat. A retró betárcsázós internet korában eleve nagy türelemre volt szükségünk, hogy egy-egy képet egyáltalán megnézzünk, de amikor az Explorer összeomlását jelző hibaüzenet jelent meg a képernyőn, a vérnyomásunk az egekbe szökött. Megvan az érzés, ahogy a milliónyi kis ablak előugrik?
