Az egyik komoly tévhit a Szonda Ipsos felmérése szerint éppen az, hogy mit gondolunk arról, hogy a többiek mit gondolnak a sertéshúsról. Közkeletű tévhit, hogy a sertéshúst egészségtelen és divatjamúlt, és legszívesebben teljesen száműznék a magyar konyhákból. A valóság viszont az, hogy mi magyarok ma is nagy előszeretettel fogyasztjuk a sertéshúst: a sertésből csaknem annyit eszünk, mint csirkéből. A hazai családok asztalán hetente többször, mintegy 2 alkalommal szerepel sertéshúsból készült étel. Lássuk, ezen kívül melyek a legelterjedtebb tévhitek a sertéshússal kapcsolatban kis hazánkban.
Tévhitek
1. A sertéshús zsíros, ezért helyette inkább szárnyas húst kell fogyasztani. Ez így általánosságban tévedés. A sertés húsa sem mindenhol zsíros, persze vannak részei, amelyek zsírosak (pl. szalonna), de ezeket éppen emiatt hasznosítják és kedvelik. Azonban egy átlagos sertésszelet semmivel sem zsírosabb, mint más hús. Sőt! Egy sült csirkének bőrrel együtt 17,5 százalék a zsírtartalma, míg például a sovány sertéshúsok (karaj, szűzpecsenye) csak 4-5 százalék a zsírt tartalmaznak.
2. A sertéshús zsíros, ezért egészségtelen. Ez megint csak egy hibás általánosítás. A zsírok a legtöbb életforma számára nélkülözhetetlen anyagok, amelyek a szervezet strukturális felépítésében és anyagcseréjében egyaránt szerepet játszanak. Energiaforrásként szolgálnak a szervezet számára, segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, állandó szinten tartják a testhőmérsékletet, valamint szükségesek a sejthártya felépítéséhez, egyes hormonok működéséhez, valamint a D-vitamin képződéséhez. Normális mennyiségben fogyasztva a zsír nem hogy egészségtelen, hanem éppen hogy létfontosságú az emberi szervezetnek.
3. A sertéshús vörös hús, és mint ilyet teljesen vissza kell szorítani az étkezésben. Ez kifejezetten felelőtlen kijelentés, mivel a vörös húsok – ideértve a sertéshúst is – fontosak a táplálkozásunkban, mert a szervezet egészséges működéséhez szükséges vitaminok és ásványi anyagok közül nagyon sokfélét tartalmaznak, némelyiket kifejezetten jelentős mennyiségben. Ilyen például a vas, a cink, a B-vitaminok, a D-vitamin, a protein, a szelén. Ezen kívül kisebb mennyiségben tartalmaznak még magnéziumot, rezet, kobaltot, foszfort, krómot és nikkelt is.
4. A sertéshústól tartózkodni kell, mert így bojkottálhatjuk a lelketlen, állatkizsákmányoló hizlaldákat. Tévedésen alapul ez a hozzáállás, hiszen nem minden hizlaldában rosszak az állattartás körülményei, sőt valójában pont ezek a kivételek. A hizlaldáknak sok és szigorú szabályt kell betartaniuk, amik közül több éppen az állatok jólétére vonatkozik, számos sertéstelepen pedig kifejezetten úgy nevelik az állatokat, hogy szabadon mozoghassanak és a természetes igényeiket a lehető legkevesebb korlátozás mellett élhessék ki. Az ilyen helyről származó húsból készült magyar termékeket – ha még ezen felül megfelelnek több, szigorú követelménynek is – külön védjeggyel (Kiváló Minőségű Sertéshús) árusítják.
5. Sertésfaló nemzet vagyunk. Ez az tévhit erősen tartja magát, pedig nem fogyasztunk sok sertéshúst. Bár arányait tekintve a sertés a szárnyasokkal fej-fej mellett az első helyen szerepel az étlapunkon, átlagban mégis kevesebb, mint tíz dkg sertéshúst fogyasztanak fejenként a magyarok naponta. Ennél jóval több sem ártana meg.
6. Több a sertés az országban, mint az állampolgár. Ez a hatvanas évek elején még majdnem igaz volt, mára azonban 10 millióról 3 millióra apadt a sertésállomány.