Ha már megtörtént a baj, és valamilyen vírusos vagy bakteriális fertőzés ledöntötte a lábáról a gyerkőcünket, akkor evidens, hogy először orvoshoz fordulunk. Miután azonban megvan a diagnózis és 3-4 nap, vagy akár egy hét szobafogságra ítéli a doktor a beteg gyereket, akkor még mindig ott az embert próbáló feladat: lekötni valamiképp a gyereket az otthoni lábadozás idején.
A legfontosabb a ilyenkor, hogy legyünk pontosan tisztában azzal, mi a gyerek betegsége, mekkora a baj. Nyilván más elfoglaltságokat lehet találni neki akkor, ha ágyhoz kötött a kis beteg, és mások a lehetőségeink akkor, ha azért felkelhet a gyerkőc, de fertőző betegsége okán közösségbe vinni nem ajánlatos. A legfontosabb, hogy érezze a gyerek ilyenkor, hogy az elesett helyzetben több figyelmet és még több törődést kap tőlünk. Vegyük lazábbra a határokat, alkalmazkodjunk a szokásosnál is jobban az igényeihez. Amikor pedig már kilábalóban van a betegségből, gondoskodjunk arról, hogy meglegyen a napirendje, tőlünk telhetően igyekezzünk mindig lekötni a figyelmét.
A mese gyógyír minden bajra – A mesék oldják, vigasztalják, megnyugtatják a gyereket, így hát ajánlatos minden este meseolvasással zárni a napot. De amikor beteg a gyermekünk, akkor a babusgatás jegyében extra meseigényeket is teljesítsünk. Beszéljük meg vele, milyen mesét szeretne hallani, és azt is, hogy mikor mesélünk neki. Kezdhetjük akár ezzel is a napot, de ha lázas beteg, és éppen ahhoz van kedve, hogy több mesét hallgasson, akkor teljesítsük a kívánságát. Fontos, hogy érezze a törődést a kicsi, és azt, hogy odafigyelünk az igényeire. Amikor már jobban van, lábadozik a gyerek, akkor pedig hasznos kialakítani a lehetőségekhez képes változatos napirendet, amiben több mese kapjon szerepet, mint amikor egészséges, de reggelente beszéljük meg nagy vonalakban, hogyan fog telni a napunk, és annak mikor lesz része a meseolvasás. A megbeszéltekhez pedig ilyenkor még jobban tartsuk magunkat, mint amikor egészséges a gyerek, ne okozzunk csalódást neki, amikor egyébként is elesettebb, kiszolgáltatottabb helyzetben van.
Az a fránya tévé – Legyünk bármennyire is tudatosak és tévéhasználatot korlátozó szülők, amikor a porontyunk lázasan fekszik otthon, érdemes engedményeket tenni ezen a fronton is. Nyilván nem hasznos, ha egy bekapcsolt mesecsatornával igyekszünk egész nap lekötni a figyelmét, de hagyjuk, hogy nézzen ilyenkor több mesét, mint amennyit normál hétköznapokon szokott.
Diafilm, a retro csodaszer – Már a rákészülés a diavetítésre, maga a szertartás is izgalmas, hiszen be kell sötétíteni a szobában, kvázi otthoni mozit alakítunk ki a diafilmes mesék nézéséhez. Fontos, hogy a gyerek dönthesse el, mit szeretne látni, mesére vagy kalandfilmre vágyik, és vegyük figyelembe azt is, hogy a besötétített körülmények miatt könnyen lehet, hogy diázás közben elnyomja az álom. Ha lehet, érdemes például ebéd utánra időzíteni a diafilmes kuckózást, így a közös meseélmény könnyen sziesztába torkollik.
Társasjáték – Amikor már javul a betegünk állapota, nagyon jó ötlet társasozással lekötni a figyelmét. Engedjük, hogy válasszon a gyerek a játékok közül, és beszéljük meg vele, mikor társasozunk. Ha már jobban van, akár együtt el is készíthetjük a társasjátékot. Jó ötlet előre megbeszélni a napirendet, körvonalazni, hogy mit fogunk csinálni, hogyan telik majd el a nap, mikor játszunk és mikor kérünk arra időt, hogy elvégezzük az otthoni munkánkat, és minden körülményt megteremtsünk ahhoz, hogy a gyors gyógyulást elősegítsük.
Rajzolás, színezés – Ez olyan játéktevékenység, amit a gyerek egyedül is végezhet a gyerek, így amíg ezzel lefoglalja magát, elvégezhetjük a házimunkát, megfőzhetjük az ebédet. De ha van időnk, vegyünk részt mi is a játékban, és rajzoljunk neki vicces mesefigurákat például. Sőt, hála a manapság létező felnőtt kifestők arzenáljának, akár közösen színezgethetünk is a beteg csemetével.
Hangoskönyvek – manapság nagyon jó hangos mesekönyveket is lehet kapni mindenféle műfajban. Mesék, ifjúsági regények, de akár megzenésített versek is elérhetők ebben a formátumban. Ezekkel a gyerekek egyedül is remekül elvannak, s amíg a történeteket hallgatják, mi intézhetjük az otthoni teendőket. De ha a betegünk éppen úgy kívánja, akár együtt is hallgathatjuk vele a hangoskönyvet.
Kártyajátékok – Egyszerűbb játékokat például makaót, zsírozást, csapd le csacsit simán megtaníthatunk már egy 5-6 év körüli gyereknek is, de jó szolgálatot tesznek az autós vagy mesés kártyák is. Jó móka, amikor hagyjuk a gyereknek, hogy alaposan elnáspángolja apát egy-két partiban.
Fényképalbumok, családi mesék – Nincs annál érdekesebb egy kisgyerek számára, mint a családtagok régi képeit böngészni, miközben a családi legendárium fejezeteiből mesélünk neki. Igazából a fotóalbum is olyan számára, mint a mesekönyv, ráadásul a mesehősök ilyenkor apa, anya, a nagyszülők – vagyis jól ismert családtagok és velük együtt ő maga is.
Gyerekkori sztorik – Az is jó ötlet – fényképalbum nélkül is – ha a saját életünkből sztorizgatunk a gyereknek, azokról az időkről, amikor még mi is gyerekek voltunk, amilyen most ő. Emlékszem, én például imádtam, amikor apukám a gyerekkori csínytevéseiről mesélt.
Puzzle – Ha van türelmünk és kellő kitartásunk hozzá, akkor most jött el az idő arra, hogy a szekrény tetején porosodó ezer darabos puzzle-t leemeljük, és nekiálljunk kirakni belőle a képet. Léteznek már remek 3D-s kirakók is, illetve jó szolgálatot tesz a LEGO, melyből komplett városokat építhetünk fel közösen a csemetével.
A friss levegő csodákra képes – Ha már kezd kilábalni a betegségből a gyerek, és az időjárás is engedi, sétáljunk kicsit napközben a szabadban, szoktassuk az ágynyugalom után szép lassan újra a mozgáshoz a gyereket, de ügyeljünk arra is, hogy ne toljuk túl a dolgot, mert egy kiadós rohangálás és leizzadás többet ronthat a dolgon, mint amennyit a friss levegő használ. Bevezetésnek elég egy laza séta vagy egy napi bevásárlás amit együtt intézünk, aztán lassan gondolatban szoktassuk hozzá a gyereket ahhoz, hogy rövidesen visszatér az élet a rendes kerékvágásba, újra iskolába kell menni, és be kell pótolni azt, amit a hiányzással elmulasztott. Fontos, hogy ne frusztráljuk ilyenkor a gyereket, hanem beszélgessünk vele egyenrangú partnerként és biztosítsuk támogatásunkról annak érdekében, hogy mielőbb sikerüljön visszatérni a hétköznapok rutinjához és a család szokásos életviteléhez.