Mi is tudjuk jól, hogy a 70-es, 80-as években készült mesék sosem mennek ki a divatból, hiszen valahányszor a jól ismert mesehősökről írunk, rengetegen olvassák a cikkeinket. Most néhány olyan kulisszatitkot, érdekességet árulunk el róluk, ami vélhetően nem csak minket lepett meg.
Süsü valójában nem is magyar
Természetesen minden tiszteletünk Csukás Istváné, de Süsü eredeti szülőatyja nem ő. Az együgyű sárkány történetét történetét Miroslav Nastosijevic szerb szerző rádiójátékából ismerte meg a dramaturg, Takács Vera, és első hallásra beleszeretett. Így írt erről:
A Süsü a sárkány c. báb-musicalnek én voltam a dramaturgja, így egész pontosan tudom hogyan indult ez az egész. 1973 nyarán vasárnap délutáni takarítás közben a rádiót hallgatva megütötte a fülemet egy sárkány hangja, aki éppen azon sopánkodott, hogy ő milyen süsü, mert az rendben van, hogy elájul, ha meglátja szerelmét a királylányt, de hogy pont egy kőre essen, az már nem normális… Mindez Bodrogi Gyula hangján. Miroslav Nastosijevic: SÜSÜ, A SÁRKÁNY c. rádiójátéka szólt, Csajági János rendezésében. Annyira beleszerelmesedtem a sárkány figurájába, hogy elkezdtem rágni a főnökeim fülét, csináljunk belőle bábjátékot. Addig rágtam, míg megunták és rábólintottak.” (Forrás: takacsvera.hu)
Így történt, hogy a Magyar Televízió, Süsü történetéből zenés bábjátékot készített. Csukás István kapta meg a feladatot, hogy megírja a forgatókönyvet. Hozzá csatlakozott a rendező Szabó Attila és a bábtervező Lévai Sándor. Hosszú viták, éjszakázások, veszekedések és könnyes nevetések közepette megszületett a mű. Végül aztán már nem is hasonlított az eredetire, igazi Csukás-mese lett belőle.
Frakk, a macskák réme létező kutya volt
Frakk, a gazdái, és ősellenségei, Lukrécia és Szerénke már megjelenésük tekintetében is különlegesek. A róluk szóló rajzfilm-sorozat ugyanis úgynevezett papírkivágás technikával készült. Ennek lényege, hogy minden figurához tartozik egy testrész-készlet, ami igény szerint változtatható. Ha például dühös, mérges vagy boldog a szereplő, egyszerűen csak le kell cserélni az arca alkotóelemeit (szemét, száját, szemöldökét) arra a verzióra, amely a leghűebben jeleníti meg az adott érzelmet.
De nem ez az egyetlen érdekesség, amit tudni lehet kedvenc vizslafiguránkról és társairól. A történet szereplőit valóságos emberek ihlették. Történt egyszer, hogy az író, Bálint Ágnes veje, aki orvosként dolgozott, meglátott a kórház udvarán egy kutyát, akit kísérletezés céljából szállítottak oda. A doktor megsajnálta az ebet, ezért egy százasért megvásárolta a sintértől, és magához vette. Erről a kutyáról mintázta az író Frakk figuráját. Amikor aztán az orvos Bálint Ágnesék családjához költözött, gyakran összekapott az ott élő két macskával, ahogy az aztán a mesében is megtörtént. További érdekesség, hogy a Frakk nevet is egy létező kutyáról kapta a mesefigura. Bálint Ágnes édesanyja sokszor mesélt a szomszédjuk vizslájáról, akit Frakknak hívtak, és sokszor átszökött hozzájuk csintalankodni. Innen származik a kajla rajzfilmhős neve.
Pom-Pom haverja Guinnes-rekordot döntött
“Hogy kicsoda Pom Pom? Hogy nem ismeritek?” – kevés olyan magyar van, aki ne tudná folytatni ezt az idézetet. Az alakváltó szőrmókról szóló rajzfilmsorozatot Dargay Attila rendezte és Sajdik Ferenc rajzolta. Sajdik karikatúráit jól ismerhette mindenki a Ludas Matyi című lapból, de ő rajzolta a A nagy ho-ho-ho horgász figuráját is. A Pom Pom különlegessége a rajzok és a figurák szürreális jellege, a pszichedelikus képi világ és a történetek véletlenszerűsége, melyek szinte álomszerű logikát követnek.
A két évadól álló sorozat két főszereplője Pom Pom és Picur. Pom Pom egy különleges lény, akiről azt sem tudni pontosan, hogy micsoda. Meséit általában akkor adja elő Picúrnak, amikor a kislány iskolába megy. A sorozat különleges nevű hőseit nem kell bemutatni – Gombóc Artúrra, Festéktüsszentő Hapci Benőre vagy például a Radírpókra mindenki emlékszik. De azt például kevesen tudják, hogy Gombóc Artúr nagyon népszerű figura lett a mesén kívül is. 2008-ban az I. Szerencsi Csokoládéfesztiválon elkészítették 239 kilogrammos, csokoládéból készült szobrát, mely Guinnes-rekordot is döntött. Budapesten, a Naphegy téren pedig megtekinthető Gombóc Artúr háza is azon a játszótéren, melyet tavaly ősszel adtak át, és játékai a Pom Pom figuráit keltik életre.
Vuk Amerikában Vic lett
Az árva kölyökróka történetét a nyolcvanas évek elején mindenki a szívébe zárta. A mese figurái először 1972-ben tűntek fel egy képregényben a Füles rejtvényújságban. 1980–81-ben aztán film is készült belőle. Először négy epizódból álló sorozat volt, majd ebből állt össze a történet játékfilmmé.
A film Fekete István azonos című regényéből készült, Dargay Attila rendezte, zenéjét pedig Wolf Péter szerezte. Ismert, hogy a főcímdalt a zeneszerző akkor 7 éves kislánya, Wolf Kati énekelte. A Macskafogó mellett ez lett az egyik legszélesebb körben ismert, és elismert magyar rajzfilm-klasszikus. Kevesen tudják, hogy angol nyelvű kiadása is létezik a rajzfilmnek. A címe egyszerűen The Little Fox, azaz a kis róka. 1987-ben adták ki az Egyesült Államokban videokazettán, majd bemutatta a Nickelodeon is. Az angol változatban Vuk neve Vic, feleségét pedig Foxy-nak hívják.
A Macskafogó finnyogó fogadtatás után írta be magát a történelembe
A Macskafogó egész estés magyar–német–kanadai rajzfilm, amelyet 1986-ban mutattak be a mozikban. Grabowski, a macskaszindikátus és a bérgyilkos patkányok története zajos sikert aratott idehaza és külföldön is, bár a kritika eleinte eléggé lehúzta. A Filmvilág című folyóirat sablonos gengszterfilmként osztályozta, de legalább kiemelte a film egyéni humorát. És tényleg, aligha van olyan ember, aki ne tudna idézni belőle, ha csak annyit is, hogy a patkányok “mehetnek vissza a balettbe ugrálni.” A korabeli negatív kritikát az is befolyásolhatta, hogy a forgatókönyvet a hivatalos kultúrpolitika első körben elutasította. Varga Zoltán 2014-es esszéjében példaként említi a filmet arra, hogy a magyar rajzfilm a cenzúra kijátszásában gyakran élt anno áthallásos utalásokkal. A macskák és az egerek szembenállása az ábrázolt kétpólusú világban a hidegháborús fenyegetettségre és a fegyverkezési versenyre utaló motívum lehet.
Mindez és a kritikai hangok ellenére a Macskafogó óriási karriert futott be. 1987-ben az Egyesült Államokban is megjelent Cat City, vagyis Macskaváros címmel, de kultuszfilmmé vált a volt Szovjetunióban is.
Az IMDb animációs játékfilmeket értékelő szavazásán a Macskafogó a 11. helyen áll, rögtön az Agymanók után következik a rangsorban. A filmből társasjáték, képregény és musical is készült. 2007-re elkészült a folytatása is, Macskafogó 2: A sátán macskája címmel, de ahogy az lenni szokott, ez már nem tudta reprodukálni az első rész kiválóságát.
Információk forrása: Wikipedia