– Engedd el szegénykét! – kérte az óvó néni.
– De most találtam! – mormogta Peti.
– És ha várják otthon a kis bogárkák? Lehet, hogy aggódnak érte, el sem tudják képzelni, hol lehet! – próbált Peti szívére hatni az óvó néni.
Peti nagy nehezen megenyhült, és elengedte a csapdába került bogarat. De nem telt el sok idő, már kereste is a következőt. És ha az sem hasonlított a bodobácsra, ugyancsak bezárta a befőttesüvegbe. Ki tudja miért, de a fiúk számára egyedül csak a bodobács volt szent és sérthetetlen bogár, a többit nem hagyták békén. Dani zöldpáncélú rózsabogarat gyűjtött a virágok között, hogy a homokvárba vigye katonának. Ákos Zéténnyel a hangyák hátára próbált egyre nagyobb morzsákat tenni, mert kíváncsiak voltak, hogy milyen nagy terhet bírnak el. Levente pedig futrinkákat versenyeztetett a rollerpályán.
Lea, Maja és Dorci a bokrok között katicaóvodát csinált. Zöld levelekből apró ágyakat, botokból asztalt meg székeket, fűszálakból csúszdát és mászókát építettek. Aztán amikor készen lett, elindultak kis katicaóvodásokat keresni. De hiába kukkantottak be a levelek alá, bújtak be a homokozó játékok rekeszei mögé, lestek be minden apró résbe és lyukba, katicát sehol sem találtak. Aztán ahogy lógó orral, csalódottan sétáltak vissza a bokrok közé, Dorci észrevette, hogy a pincefeljáróban csapatnyi kis piros hátú, feketepöttyös bogárka szaladgál.
– Nézzétek! Ott vannak!
– Ezek nem is katicák! – rázta a fejét Maja. – Ezek sokkal nagyobbak és a formájuk is egészen más!
A lányok megvizsgálták a bogárkákat közelről is, távolról is, aztán Lea leszögezte, hogy igenis katicák, csak azért ilyen nagyok, mert már felnőttek. Azzal gyűjtögették is a markukba valamennyit, hogy beköltöztessék őket az óvodába. Egyet az ágyba dugtak, még be is takarták falevéllel, hogy alvás közben meg ne fázzon. Kettőt az asztalhoz ültettek, tócsateával meg homokpogácsával kínálták. A többit pedig feltették a csúszda és a mászóka tetejére, hadd játszanak kedvükre.
Peti arra bóklászott a bogárlesőjével, újabb különleges bogarak után kutatva. Egyszer csak meglátta, hogy a lányok a bodobácsokkal játszanak.
– Azonnal engedjétek szabadon őket! – kiáltotta.
– De most találtuk! – hőzöngött Lea.
– És ha szegényeket várják otthon a kis bogárkáik? – dühöngött Peti.
– Te is szoktál bogarakkal játszani! – vitázott Maja.
– De a bodobácsokkal nem szabad! – vágta rá Peti, és amikor látta, hogy a szava mit sem ér, elszaladt Danihoz segítségért.
Lea újból szemügyre vette az ide-oda szaladgáló bogarakat. Piros a hátuk fekete foltokkal. Aztán külön-külön megszámolta, mindegyiknek hat lába van.
– Nem bodobácsok, hanem katicák – szögezte le az elbizonytalanodott barátnőinek, és már folytatták is a játékot ott, ahol abbahagyták.
Közben Peti elfutott a homokozóhoz elpanaszolni Daninak, hogy a lányok a bodobácsokkal játszanak. Dani gyorsan egy bástya alá dugta a rózsabogarait, leporolta a nadrágjára tapadt homokot, aztán siettek a többiekhez elújságolni a hajmeresztő hírt, hogy a bodobácsok bajban vannak. A felháborodott fiúk dühösen indultak Leáékhoz.
– Adjátok vissza a bodobácsainkat! – közölte határozottan Peti
– Ezek a mi katicáink! – pattant fel Lea, Maja és Dorci egyszerre, és a bogáróvoda elé ugrottak, hogy elállják az utat Petiék elől.
A feldúlt fiúkat ennyivel nem lehetett megállítani. Félresöpörték a lányokat, és szedegetni kezdték az apró mászókáról és csúszdáról a bodobácsokat. De Leát, Maját és Dorcit sem kellett félteni! A fiúkba csimpaszkodva próbálták védeni az óvodásaikat. Az óvó néni hangja vetett véget a bogárháborúnak:
– A bodobácsokat, a rózsabogarat, a hangyákat és a futrinkákat eresszétek szabadon! Hadd menjenek arra, amerre a kedvük tartja. Mindegyiküknek fontos dolga van a természetben, nem érnek rá óvodában csúszdázni, homokvárban katonásat játszani. Különben is, képzeljétek csak el, milyen érzés lenne, ha idejönne egy óriás, felkapna titeket, és kedvére játszadozna veletek.
– Én biztos beleharapnék az ujjába, hogy tegyen le! – jelentette ki Lea.
– Azt meg sem érezné! – rázta a fejét Peti. – Inkább mindannyian szaladjunk fel a vállára, és kiabáljuk a fülébe, hogy “Ereszd szabadon a gyerekeket!”
– Na ugye! – mosolygott az óvó néni. – Akkor inkább mi is csináljunk dióhéjból meg kartonpapírból bogarakat, azokkal játsszunk, ne az igaziakkal!
És az óvó néni már szaladt is, hogy a pincében megkeresse az őszről megmaradt dióhéjat, Lea, Maja és Dorci a dadus nénihez futott, hogy festéket meg ecsetet kérjen, Peti pedig ollót és keménypapírt hozott. Nem telt el sok idő, már harcoltak is a homokvárban a zöldre festett rózsabogarak, cipelték a morzsákat a papírból kivágott hangyaseregek, a rollerpályán versenyeztek a fürge futrinkák és csúszdáztak a bokrok alatt a dióhátú, hétpettyes katicabogárkák.
Megjelent a Pagony Kiadó gondozásában
Illusztrálta: Pásztohy Panka
További mesékért KLIKK IDE
Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!