Lázár Ervin: Vacskamati, a nagy, egyetemes, világméretű csaló

– A szégyentelen – néztek utána mogorván a többiek.

Na, a piacon körülállták ám Vacskamati portékáját.

– De gyönyörű barack – mondták az emberek –, de csodálatos! Ilyen szép barackot még sose láttunk. Hogy adod, Vacskamati?

Vacskamati csak vihogott örömében.

– Ugye csodálatosnak látjátok?

– Miért ne látnánk annak, amikor az – mondták az emberek.

– Mégiscsak én vagyok a világ legnagyobb csalója! – rikkantott boldogan Vacskamati.

– Már miért volnál?

– Mert ezekben a befőttesüvegekben akkorka barackok vannak, mint egy ma született dió. Haha!

– Hogy mondhatsz ilyet – mérgelődött egy nagy bajszú –, amikor a saját szememmel látom, hogy gyönyörű, nagy barackok!

Vacskamati a hasát fogta nevettében.

– Na itt van, nyisd csak ki!

– Mennyiért adod?

– Ingyen – mondta Vacskamati –, nyisd csak ki!

A nagy bajszú kinyitotta az üveget, kivett egy barackot. Na nézd! Tényleg, mint egy csökött dió. Nahát. Úgy kacagott a nagy bajszú, majd kidőlt az oldala. Hamm, bekapta a ványadt barackot.

– Édesnek édes – mondta, és úgy nevetett, hogy kis híján a torkán akadt a barackmag.

Az emberek meg egyre többen tolongtak Vacskamati körül.

– Nézd, milyen mókás! – kiabálták. – Nahát!

Vacskamati osztogatta a befőtteket.

– Ezt nézzétek meg! Mit tud a nagy, egyetemes, világméretű csaló!

Nagy vigasság volt, nagy befőttevés. Ekkora ingyenes, kacagásos befőttevésre még a legvénebbek sem emlékeztek. Nem is emlékezhettek, mert ilyen még nem volt, amióta a világ világ. És talán nem is lesz. Mert ilyesmi csak egyetlenegyszer fordulhat elő a világon.

Nagy ünnepelve, nótaszóval, rikogatva, sikogatva kísérték haza Vacskamatit.

– Oda nézzetek, már verik! – mondta Ló Szerafin.

– Dehogy verik – mondta gyanakodva Aromo. – Éppen hogy majdnem a vállukon hozzák.

Néztek nagy ámuldozva.

– Éljen Vacskamati! – kiabálták az emberek.

– Na, mi az – kérdezte Bruckner Szigfrid –, meggazdagodtál?

– Ugyan, gazdagság! – legyintett Vacskamati. – Nem érdekel az engem. Nem látod, hogy a nagy, egyetemes, világméretű csalásomat ünneplik? Mert én vagyok a földön a legnagyobb, legegyetemesebb, legvilágméretűbb csaló. – Aromóra nézett. – Te meg csak egy pici, egyetemetlen, világméretetlen mezei nyúl vagy.

– Pfuj! – mondta mérgesen Aromo.

Vacskamati meg fáradtan a fűre hajtotta a fejét, és az égzengető ünneplés és hejehuja közepette elaludt.

– Legalább nekünk is hagytál egy üveg befőttet? – kérdezte boldogtalanul Bruckner Szigfrid.

De hiszen kérdezhette. Mert egyfelől a befőtt már réges-rég elfogyott. Másfelől mert Vacskamati már aludt, s mosolygott álmában, mert arról álmodott, hogy a világ legnagyobb, legegyetemesebb és legvilágméretűbb csalója.

_{Megjelent a Móra Kiadó gondozásában 2013 , részlet A Négyszögletű Kerek Erdő – Bikfi-bukfenc-bukferenc című kötetből, illusztrálta: Buzay István}

További mesékért KLIKK IDE

Gyere és jász velünk értékes ajándékokért! Töltsd fel képedet és nyerj!