“Már csak egy szép, új vécé tehetne minket még boldogabbá!” – a kerékteleki boldog iskolában jártunk

Ha az ember azt olvassa: boldog iskola, minimum gyanakodni kezd. Nehéz elképzelni, amint egy iskola ugrál örömében. Persze az is furcsa, ha maguk a gyerekek vagy tanítók boldogok – mármint így, általánosan és folyamatosan. Iskolában boldognak lenni? Hiszen az iskola hagyományosan a nemszeretem dolgok közé tartozik a gyerekvilágban, nem?

Valójában csak azért furcsa ez első hallásra, mert Magyarországon vagyunk, és itt az ilyesmi valahogy nem szokás. Vagy csak hirdetni nem szokás? A boldogsággal valahogy úgy vagyunk, mint valami intim dologgal: csinálja csak mindenki a négy fal között.

Pedig a boldogság nem valami fennkölt, szent dolog, elvont fogalom. Valójában borzasztóan egyszerű – és ezt nekünk, buta, előítéletes és tévhitektől terhelt felnőtteknek itt, a kerékteleki kisiskolásoktól kellett megtanulnunk.

A boldogság, kérem szépen, annyi, hogy jót akarunk magunknak és másoknak. Hogy ha már ide születtünk, használjuk ki az időt, és ne fecséreljük negatív gondolatokra.

Kössünk barátságokat, ne veszekedjünk. Ha problémánk van, ne panaszkodjunk, inkább keressük közösen a megoldást!

Boldogság az, ha nem vagyunk egyedül. Boldogság, ha jókedvűen kezdjük a napunkat, és nevetünk. Akkor is, ha látszólag semmi okunk nincs rá. Csak a nevetés maga.

Horváth Gáborné – vagyis ahogy ő bemutatkozik: Erzsi – egy éve vezeti a kerékteleki iskolát. Saját osztályában azonban már három éve bevezette a “boldogságórákat“, a Jobb Veled a Világ Alapítvány programja nyomán. Egy ilyen órán végre nem matematikával, irodalommal és történelemmel foglalkoznak a gyerekek, hanem az élettel. Ahogy az igazgató asszony mondja, boldogságfokozó technikákat tanulnak. De főként: beszélgetnek. Háláról, optimizmusról, jó cselekedetekről: minden hónapnak külön témája van. A mostanié például a megküzdés. “Hogy ha valami probléma adódik, hogyan tudjuk megoldani” – magyarázza Horváth Gáborné. “Először mindenkinek szokatlan volt, de mostanra megszerették. A kollégáim is nagyon lelkesek.”

Az ötödikesek valószínűleg már elég boldogok lehetnek, hiszen ők három éve vesznek részt a programban. “Összetartóak. Ha össze is vesznek, ki tudnak békülni” – sorolja az igazgató az órák hatásait. “Régen volt is erre egy mondókánk: 

Béke, béke, barátság / Összeveszni szamárság / Ha még egyszer összeveszünk,/ Azon nyomban kibékülünk!

 Ahogy meséli, előfordult, hogy a legnagyobb konfliktus közepén az egyik kislány leállította a kiabálást, és azt mondta: most mondjátok el szépen, kinek mi a problémája, és beszéljük meg! “Ötödik osztályban szerintem ez nem semmi” – teszi hozzá a tanárnő.

Az intézmény nemcsak boldog iskola, de ökoiskola is. Ami azt jelenti például – tudjuk meg –, hogy figyelnek rá, ne csöpögjön a csap, valamint a diákok kerékpárral és tömegközlekedéssel jönnek be. De van itt egészséghét, újrahasznosítás, falufutás, jóga… “Próbáljuk idehozni a várost, próbálunk nem lemaradni” – fogalmaz Horváth Gáborné.

Felüdülés manapság olyan emberekkel találkozni, akik boldognak mondják magukat. Sőt, nemcsak mondják, mutatják – és még a gyerekeknek is megtanítják.

Bársonyos és Kerékteleki diákjai 1972 óta járnak egy iskolaépületbe, akkor körzetesítették a sulit. Némely évfolyam még így is elég néptelen, hatodik osztályosok például egyáltalán nincsenek, de az elsősök és a negyedikesek is csak hárman vannak – így ők sokszor együtt tanulnak.

Nemrég az alsósok még máshová jártak, ám akkor helyet kellett szorítani nekik is, ezért sok termet gipszkartonnal feleztek el, sőt, még a szolgálati lakásból, és a melegítőkonyhából is tanterem lett.

“Kicsit szűkösen vagyunk, de legalább családias a hangulat” – mutat példát az igazgató abból a bizonyos tantárgyi optimizmusból, ami akkor is jól jön, amikor a vécéhelyzetről esik szó. “Nincs pénz a felújításra. Kistelepülés vagyunk, itt nincsenek tehetős nagyvállalkozók, és az önkormányzat sem tud segíteni. Nagyban növelné a boldogságunkat az a tudat, hogy egészségügyi dolgainkat a 21. századhoz méltó körülmények közt végezhetjük. Ígérjük, ha megnyerjük a felújítást, nagyon fogunk vigyázni a mosdóra, és hálás szívvel gondolunk minden kedves embertársunkra, aki akár csak egy kattintással ránk szavaz!”