Citerázva kérnek szép, új mosdót a csabacsűdi iskolások

Nyílegyenes utcák, szerény, de takaros porták, szemet pihentető rend – nincs is ezen sok csodálkozni való, hiszen mégiscsak egy mintatelepülésen járunk. Csabacsűd Békés megye mélyén bújik meg, a 44-es főút visz a megyeszékhelytől 40 kilométerre lévő településre. A környék egyik legtakarosabb települése ez, valaha Hunyadi János birtoka volt ez a vidék. A ma már nagyközségi rangú település magyar mintafaluként épült fel a múlt században. Ez azt jelenti, hogy gondosan megtervezték.

Akár a matekfüzetben a rács, olyan szabályos a településszerkezet.

Széles, párhuzamosan futó utcák, a járda és az út között gondosan telepített sövény fut, sátortetős és hosszú, tornácos parasztházak váltják egymást, s ha megáll az ember az út elején, ma is simán ellát a falu másik végébe.

A település szívében helyezkedik el a művelődési ház, a templom, a polgármesteri hivatal és természetesen a község egyetlen általános iskolája – ezek az intézmények jelentik a legfőbb közösségi tereket a jelenleg 1815 lelket számláló faluban. Az iskola névadója Trefort Ágoston. A volt vallásügyi és közoktatási miniszter rövid ideig itt élt a település környéki hatalmas birtokán, tiszteletére a község iskolája 2001-ben vette fel a nevét – tudjuk meg Sutyinszky Zoltán iskolaigazgatótól. Csaknem 120 gyerek jár ide, ami a település méretéhez viszonyítva elég soknak számít. Nem jellemző, hogy az itteniek a környező városokba – Szarvasra vagy Békéscsabára – járatnák a gyerekeiket, inkább helyben taníttatják őket. Ezt az iskola nyújtotta szolgáltatások is indokolják.

Az ide járó gyerekek a környező falvakban és a tanyavilágban élnek. Kora reggel iskolabusz gyűjtögeti össze a diákokat, és az is viszi őket haza délután.

Mivel a szülők közül itt szinte mindenki mezőgazdaságból él, a gyerekek és a tanárok számára sem reggel nyolckor kezdődik a nap.

A pedagógusok felváltva látják el a reggeli ügyeletet, és megoldják a gyerekek felügyeletét, ha kell, késő délutánig is, ami könnyebbséget jelent a késő estig dolgozó szülőknek is, a házi feladat elkészítésében nyújtott tanári segítség pedig a gyerekeknek jön jól.

Próbálnak minél több tanórán kívüli programot is szervezni a gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartják például, hogy mindenki megtanuljon szabályosan közlekedni. Márpedig Csabacsűdön, ahol még egy zebra sincsen, nem olyan könnyű feladat ez. Így aztán minden évben egyszer felutaznak a gyerekekkel Budapestre, ahol a BKV-hajótól kezdve a földalattiig minden közlekedési eszközt kipróbálnak, és gyakorolják a lámpás kereszteződéseken, illetve a zebrán való átkelést nagy forgalomban. 

Évente egyszer Becsület félmaratont szerveznek a településen – idén már a harmadik következik. A névválasztás oka, hogy hivatalos időmérés nincs, mindenki magával versenyez. Az útvonalon pedig olyan fordulópontok vannak, mint például Hudák nagymamánál jobbra, úgyhogy jól jön az alapos helyismeret. A távot a gyerekek váltóban futják le, a résztvevő tanárok pedig egyesével is teljesítik a 21 kilométert. Kezdetben a futás csak iskolai program volt, aztán annyi csabacsűdi kedvet kapott hozzá, hogy falusi rendezvénnyé nőtt, s a legutolsó alkalommal már a környező településekről is csatlakoztak résztvevők.

Szerényen élő, dolgos családból származik itt mindenki, a fegyelem, a rend a gyerekek egész kicsi korától kezdve az életük fontos része. Megszokták azt, hogy korán kell kelni, szót kell fogadni, s ha vinni akarják valamire az életben, komolyan kell venni a tanulást, a pedagógusokat mélységesen tisztelik.

Az iskolának két épülete van, a kisebbe elsőtől harmadikig járnak a gyerekek, negyediktől a nagyobb, központi épületben folytatják a tanulást.

Évfolyamonként egy osztály van, és majdnem mindegyikbe jár SNI-s, vagyis speciális nevelést igénylő – tanulási, magatartási zavarokkal küzdő – gyerek.

A pedagógusokat ez komoly kihívás elé állítja, mégis igyekeznek a feladatokat úgy összeállítani, hogy a kevésbé kiemelkedő képességű kicsiknek is minél több sikerélményt jelentsen a tanulás és tudjanak a többiekkel együtt haladni. Ez olyan jól megy az igazgató szerint, hogy egy tanórára becsöppenve külső szemlélő nem is tudná megállapítani, ki az SNI-s a diákok közül.

És tényleg. Amikor belépünk a másodikosokhoz, a gyerekek azonnal vigyázzba vágják magukat, kórusban hangosan köszönnek. Rend van. Az igazgató úr kérdésére Jánoska csillogó szemmel újságolja, hogy önállóan megcsinálta a környezetismeret leckét – ezt bizonyítandó ügyesen sorolni kezdi, mi minden szükséges a fogmosáshoz – “fogkefe, fogkrém, ja, és került a képére egy pohár is”. A kisfiú egy azok közül, akinek nagy segítséget jelent, hogy osztálytársai szó nélkül támogatják, akár még óra közben is mellé ülnek, rögtön a segítségére sietve, ha valamiben elakad.

A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek felzárkóztatásban nagyon sok múlik a támogató osztályközösségen is, ami példásnak számít a Trefortban. A gyerekek nagyon nyitottak és érzékenyek, ha valakinek speciális igényei vannak, azonnal észreveszik. És nem cikizni kezdik, hanem segítő kezet nyújtanak neki. 

Az iskola másik nagy büszkesége a citeracsoport. Hruskáné Hajdú Emese szárnyai alatt tanulnak a kis zenészpalánták. A dolgot nagyon komolyan veszik – Emese néni tanítványai majd’ minden évben arany minősítést kapnak. Ottjártunkkor is adtak egy kis ízelítőt a műsorukból.

Kakasszóra kelnek, és sokan tanyáról indulnak suliba kora reggel a csabacsűdi általános iskolások. Nagyon összetartó kis közösségekben tanulnak itt a gyerekek, s bár többen igen nehéz körülmények közül jönnek, a sok közös program mozgalmassá varázsolja napjaikat. A suli nagy büszkesége a citeracsoport, amely többször kapott már arany minősítést.

“A mosdóba mindenki jár Csabacsűdön diák, tanár” – kezdik a rigmust a gyerekek,

utalva ezzel az egyetlen olyan problémára, amiben most nagyon jól jönne nekik a segítség. Mert bár a takaros rend amint az egész településen, úgy az iskolában is jellemző, de az épületre azért ráférne egy derekas felújítás. “Sok a probléma, a nyílászárókra ráférne a csere, a hőszigetelés sem az igazi és a fűtésrendszer is korszerűsítésre szorulna már, de főleg a kisebbek mosdója van rossz állapotban” – mondja az igazgató úr.

Múlt évben a nagyobbik épület vécéjében volt egy kis ráncfelvarrás, és nyaranta önerőből ki is festik a mellékhelységeket, de amikor belépünk a kicsik mosdójába, saját szemünkkel láthatjuk, hogy itt egy tisztasági festés már édes kevés. Nem lehet nem észrevenni, hogy a falakról potyog le a csempe, a szerelvényeken méretes rozsdafoltok éktelenkednek. Nagyobb felújításra pedig aligha tudnák maguk előteremteni a pénzt.

Abban bíznak, hogy ha megnyerik a mosdófelújítás pályázatot, akkor a jövő tanévben már szép, új vizesblokk vár majd mindenkit. Az igazgató úr elárulja: nagy álma, hogy egy nap egy teljesen megújult iskola várhassa az itteni gyerekeket, ezért aztán igyekeznek minél több pályázat adta lehetőséget megragadni.