Akadályokból lépcsőt is lehet építeni a bagaméri iskolában

Kempf Zita | 2017. Március 22.
A legjobb érzés olyan helyeken segíteni, ahol valami már elindult, ahol elhivatott emberek már tartanak valahol, nem is akárhol: a legnagyobb hátrányok közepette építgetnek értéket. Jelen esetben nem kisebbet, mint jövőbe vezető utat azoknak, akiknek több reményük van, mint lehetőségük egy jobb, szebb, gazdagabb életre.

Nagy erőt kívánó, de annál nagyobb sikerélménnyel kecsegtető feladat az, amit Markovits Mátyás igazgató és csapata felvállaltak a bagamér-kokadi általános iskolában. Nehéz adottságok: perifériára szorult, hátrányos helyzetű települések, jelentős mértékű szegénység, nagy munkanélküliség jellemző ebben a térségben.

Az iskola pedagógusaira vár nemcsak az, hogy írni, olvasni, számolni megtanítsák az ide járó kisdiákokat, de az is, hogy

élményeket adjanak nekik, művelődési lehetőséget, és ami talán még nagyobb kihívás: jövőképet.

A román határszélen járunk, Magyarország keleti részén, Debrecentől még tovább, vagy harmincöt kilométerrel. Ide már csak közút jön, ahogy a környék leírásában olvasható: “távol esünk a nagyváros gazdasági és kulturális tereitől“.

Kincs persze itt is van (a gyerekeken túl is): “a nyírségi homok, a bihari öntéstalaj, az érmelléki lösz találkozásánál” fekvő települések lakói (kétezer-ötszáz fő) közül sokan tormát termesztenek – ez a tradicionális helyi termény, és megélhetési forma.

Van elmaradás az iskolázottságban, de azért egyre nő a nyolc általánost végzettek aránya, és a fiatalok egyre nagyobb része tanul szakmát. Igaz, emiatt erős az elvándorlás is” – mondja az iskolaigazgató. Reménykedésre ad okot, hogy

Bagamér kimondottan fiatalos település: a lakosok negyede 3-17 éves, ami csaknem tíz százalékkal magasabb szám az országos átlagánál

A képzettség javuló mutatóiban a nagyközség intézményének komoly szerepe van. “Nagy a kontraszt a mélyszegénységben élő nagycsaládosok körülményei és az iskolai miliő között” – mondja Markovits Mátyás.

Akadályokból lépcsőt is lehet építeni a bagaméri iskolában

A legjobb érzés olyan helyeken segíteni, ahol valami már elindult, ahol elhivatott emberek már tartanak valahol, nem is akárhol: a legnagyobb hátrányok közepette építgetnek értéket. Jelen esetben nem kisebbet, mint jövőbe vezető utat azoknak, akiknek több reményük van, mint lehetőségük egy jobb, szebb, gazdagabb életre.

Otthon gyakori a túlzsúfoltság, sokszor hiányzik a víz, a villany, időnként még a nyílászárók is. Nem mindenütt van könyv vagy akár íróasztal. A számítógépről nem is beszélve. Ezért itt nekünk kell kivezető utakat mutatni, és mondhatom, hogy a gyermekeink csodákat tudnak átélni, legyen szó akár művészetekről, sportról, nyelvoktatásról vagy informatikáról.

A bagaméri iskola ugyanis művészeti iskola, ami annyit jelent, hogy az alapoktatás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti képzésre. Van itt társastánc-, színjáték- és képzőművészeti oktatás, méghozzá nem csak az itt tanuló százkilencvennégy gyermeknek, de a környékbelieknek is. Így aztán – az igazgató elmondása szerint – megesik, hogy a diákok alig akarnak hazamenni délutánonként…

Ebben talán nem is az a fontos, hogy a gyerekek pontosan megismerjék a polka vagy a szamba alaplépéseit, inkább az, hogy szerepeljenek, színpadra léphessenek. Hogy elhiggyék: ők is kiemelkedőt alkothatnak, és szüleik büszkék lehessenek rájuk. Különösen, mivel az egész tankerületben itt a legmagasabb a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók aránya (69,6 százalék), és sok a különleges odafigyelést igénylő kisgyerek.

Ez a dolgunk: esélyt teremteni ezeknek a kicsiknek ebben a változó huszonegyedik században, hogy ez a kis iskola egy sikeres életút kiinduló állomása legyen.

– magyarázza Markovits Mátyás.

És ha már huszonegyedik század: az iskolaépület állapota jelentősen javult az elmúlt években: festettek, bádogos munkákat végeztek, megszüntették a beázást, cserélték a tantermi bútorokat, és még a sportpálya balesetmentessé tételére is maradt energia. Van azonban egy nagy hiányosság: nincs túl jó állapotban az egyetlen, apró vécéblokk, amelybe ráadásul együtt járnak lányok és fiúk: nincs mód a két rész teljes, külön légterű elkülönítésére. “A vécénk tiszta és higiénikus, de ezen az állapoton azért nagyon szeretnénk változtatni” – mondja az igazgató úr. 

Szavazz, hová menjen idén a felújító brigád!
A Domestos gyártója, az Unilever jóvoltából 2016-ban második alkalommal valósulhatott meg az Iskolamosdó Felújítási Program, csodálatos eredményekkel. A pénzgyűjtő akció értelmében minden Magyarországon, kiskereskedelmi forgalomban értékesített Domestos termék után 5 forint adomány jutott általános iskolák mellékhelyiségeinek felújítására. Az akció során összesen 13 637 635 forint gyűlt össze, amelyből három mosdó is újjászülethetett. Az NLCafé weboldal kiadója, a Central Médiacsoport szintén vállalta egy iskola megszépítését. 2017-ben újabb akció indul, hiszen rengeteg még az elhanyagolt suli! Szavazz, idén melyik kis közösség érdemelné meg az adományt! 
A cikk a Domestos iskolai mosdófelújítási programjának részeként készült.
 
Exit mobile version