– Egy csendes, vidéki kisvárosban élsz, ahol fotósként ismertek meg pályád elején, de mára ennél sokkal színesebb a tevékenységi köröd. Mik töltik ki manapság az időd nagy részét?
– Első helyen az életemben a lányom áll, természetesen. Ezután, ami a legtöbb időt igényli, az a kávézóm. Vagy egész nap ott dolgozok, vagy ha szabadnapos vagyok, akkor csak reggel megyek be és a konyhát intézem. Jelenleg harmadik helyen áll a sárkányhajós versenyzés. Heti háromszor két órát edzünk a csapattal egész évben. Nyáron nyílt vízi versenyek vannak tavakon, télen pedig medencés versenyeken indulunk. Már aranyérmünk is van, kezdő csapat kategóriában voltunk első helyezettek, a magyar bajnokságon pedig négyezer méteren hatodikak lettünk idén. Emellett hetente kétszer edzek teremben vagy terepen. Tartunk saját lovakat, mivel a lányom lovagol, és ez a sport nekem is a szívem egyik csücske. Igyekszem hetente egyszer kilovagolni vele az erdőbe, ez mindkettőnknek hobbija és jó közös program is. Emellett változatlanul ott van fotózás is, amit havonta többször belepréselek az időmbe.
– Nálad a fotózás is két részből áll: egyrészt vannak tárgyfotózásaid, esküvői fotózások, másrészt a művészfotózás. Ez utóbbi is megvan még?
– A művészfotózásért az elmúlt években nem sokat tettem, ami csakis a kávézó nyitása miatt volt. De folytatni fogom, egészen konkrétan december 16-án elutazom Kolumbiába, ahol vár rám egy nagy munka. Négy hétig leszek ott, ebből három hét utazás és egy hét munka, amikor egy bennszülött sámántörzset fogok fotózni, és ha sikerül, részt veszek egy törzsi szertartáson is.
– Van más is, aminek még fontos szerepe van az életedben?
– Két éve kezdtem el tanulni az asztrozófiát, kéthetente járok iskolába emiatt. Rettenetesen érdekel ez a téma, de minél többet tanulok, annál inkább rájövök, hogy ez nem egy gyerekjáték, hanem kőkemény tudás, amiért meg kell küzdeni. Elvégeztem egy különleges gyógyászati képzést is, de az jóval könnyebben ment nekem, mint az asztrozófia.
– Tehát gyógyász is vagy?
– Mondjuk úgy, hogy próbálok segíteni embereken, akik betegek vagy magukat betegnek gondolják, egy nagyon alaposan kidolgozott módszer elv alapján. Ennek a lényege, hogy a megbetegedéseket nem betegségnek, hanem a test jelzésének, válaszreakciójának tekintjük a különféle lelki terhelésekre, konfliktusokra. Pontosan meghatározható, hogy az egyes betegségek milyen konfliktus eredményeképpen jelennek meg. Nagyon sok emberen tudtam már ezzel a módszerrel segíteni: az allergiától a rákos megbetegedésen át a meddőségig sokféle nyavalyából felépültek már, akik hozzám fordultak.
– Ez rengeteg tevékenység. Hogy jut minderre időd?
– Valóban sok, és most érkeztem el oda, hogy rendszereznem kell a dolgaimat. Alapvetően ellene vagyok a poroszos szabályoknak, merev időbeosztással zajló életvezetésnek, de most már ezt a sok tevékenységet át kell szerveznem. Eddig minden dologba, amibe belekezdtem, ösztönösen vetettem magam bele, és teljes erővel csináltam. Mára eljött a pillanat, amikor mindenhez már kevés az időm, azért lesz olyan tevékenység, amitől megszabadulok.
– Téged mindenki úgy ismer, mint aki tele van célokkal és azokat meg is valósítja. Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a nőknek, akik szintén szeretnének ilyen színes és sikeres életet élni, elérni az álmaikat?
– Mindig is tettem az álmaimért és céljaimért. Úgy gondolom, hogy az álmok megvalósulásának útja maga a cselekvés. Tenni kell a céljainkért. Örök életemben tudatosan dolgoztam az álmaimért. A másik dolog, amire hamar rájöttem, hogy csak magadra számíthatsz, és ami talán még fontosabb, hogy bármi, ami történik veled, azért csak magadat okolhatod, azért egyedül te vagy a felelős. A külvilág csak egy tükör, és akármi történik veled, legyen az jó vagy rossz, annak okát egyedül magadban kell keresni. Soha nem vádoltam külső körülményeket a gondjaimért, és a megoldást sem kívülről vártam rájuk.
Azt hiszem, hogy minden ember a saját sorsának kovácsa. Ha úgy élsz, hogy észreveszed a jeleket az életedben, akkor tudod a sorsodat élni. Az az ember, aki örömét leli abban, amit tesz, az a saját útján van, a saját sorsával szinkronban él. Ha pedig nyűggel végzi ezeket, akkor valószínűleg nem a saját útját járja. Ilyen helyzetekben sokan élnek kifogásokkal, mondván, hogy nem tud változtatni, ebben a világban örül, ha egyáltalán munkát kaphat, de az ilyen kifogások engem sosem elégítettek ki. Én például mindig meg mertem azt lépni az állásokkal kapcsolatban, hogy ha nem tetszett, ha nyűgnek éreztem, akkor otthagytam akkor is, ha nem volt helyette más. És ugyanígy meg mertem lépni, hogy a saját vállalkozásomat indítsam el.
– Lehet azt mondani, hogy a jó élethez az kell, hogy hallgasson az ember a szívére és legyen bátorsága megtenni azt, amit a szíve diktál?
– Ez elég egyszerű recept lenne… bár végül is a legegyszerűbb receptek a legjobbak. Nagyon fontos dolog, hogy hallgassunk a szívünkre. Az ember érzi általában, hogy mi lenne jó neki, de azért az okos ember mérlegel is. Én inkább a szívemre hallgató nő vagyok, de az ösztönnek, a szívnek és az észnek együtt kell vezetnie. A merészség pedig nagyon fontos a tettekben, mint ahogy az is, hogy ezeknek a tetteknek mindig vállaljuk a következményeit.