– Hogyan is néz ki egy átlagos napod mostanában?
– Reggeltől késő délutánig dolgozom a munkahelyemen, esténként pedig megyek a WonderLab-be, ami a húgommal közösen alapított design üzlet és concept store. Ez teljesen más koncepcióval működik, mint egy általános designbolt, inkubátorjellege az „együtt könnyebb” elven alapul. Ezen kívül még éjszakánként dolgozom a WonderLab saját új márkáján, amit közösen egy magyar tervezővel, Csík Orsolyával találtunk ki és valósítottunk meg. Ez az INQ Concept, ami egyedi tervezésű és hazai gyártású ruhákkal foglalkozik. Ennek menedzseléséről, hátteréről, marketingjéről gondoskodom.
– Akkor nappal dolgozol, éjszaka pedig dolgozol.
– Igen, a hétvégén meg dolgozom.
– Miért ezt az életformát választottad? Jobban szeretsz éjszaka dolgozni, mint aludni?
– Ez egy olyan időszak, amikor nekem ezt kell csinálnom. Biztonságot ad a munkahelyem, ami egy megbízható állás és nagyon jó hátteret ad az összes többi tevékenységemnek. Egyelőre kell egy ilyen támpont, és szükség van arra, hogy több lábon álljak. Alapvetően ez egy átmeneti időszak az életemben, amiről nem tudom, hogy meddig tart majd. Hosszú távon szeretnék majd a vállalkozásaimból megélni, de ez nem egyik pillanatról a másikra történik, hiszen a WonderLab még csak egyéves, az INQ Concept pedig gyakorlatilag most született.
– Milyen tervekkel vágtál bele ezekbe a vállalkozásokba?
– Az eleje nagyon vicces volt. A húgommal kerestünk egy olyan műhelyt, ahol tudunk ékszereket tervezni és készíteni, és találtunk is egy szuterént az Izabella utcában, amit saját kezűleg rendbe tettünk. Kiderült, hogy közvetlen környezetünkben él jó pár olyan ember, akit érdekel egy ilyen műhely-boltocska, és mire elkészültünk a felújításokkal, már tízen voltunk tervezők, akik megosztva, délutánonként ott tevékenykedtünk. Kezdett kialakulni egy klubhangulat, és azzal, hogy a költségeket megosztottuk egymás között, a teher sem tűnt olyan nagynak. Magát a koncepciót, hogy elmenjünk együtt vásárokra és közösen szervezzünk rendezvényeket, dolgozzunk ki projekteket, a véletlen alakította. Az igény elindult tőlünk, aztán burjánzott tovább, míg végül el nem nyerte mai formáját.
– Alapvetően hobbitevékenységből indult ez a hely, vagy üzleti lehetőséget is láttál benne?
– Első körben mint aranyműves szerettem volna az ékszereimet itt készíteni. Nekem ez a hobbim is, de az értékesítés is cél volt. Fél év után, amikor olyan sokan szerettek volna csatlakozni hozzánk, hogy a kis boltban már nem fértünk el, elkezdtük a koncepciót végiggondoltan megformálni a húgommal, ekkor már üzleti síkra helyezve a hangsúlyt. Találtunk egy másik, a terveknek jobban megfelelő helyszínt, úgy döntöttünk, hogy nagyban csináljuk. Egy éve nyitottunk meg, és jelenleg több mint harminc tervezőt fogunk össze. Fiatal, induló, magyar tehetségeknek adunk marketinghátteret, és ebben a más szellemiségű koncepcióban értékesítjük a termékeiket. Gyakorlatilag az árakra nem kerül rá kiskereskedelmi haszon, így a vásárló kedvezőbb áron juthat hozzá a termékekhez.
– Van stratégiád, ami mentén haladsz a vállalkozás fejlesztésével, vagy intuitívan alakítod az útját?
– Fele-fele az intuitív és a kiszámított része a működésünknek. Nem mindent lehet előre kikalkulálni a mai világban, bár nagyon igyekszünk. Egy nőnek azonban rendkívül jó, ha az ösztöneire is hallgat, és ezek mellé teszi a racionális számításokat. Van egy hároméves tervünk, amihez képest nagyon jól állunk. Tulajdonképpen a kezdés óta pluszban vagyunk, veszteséget nem termeltünk, ami azt mutatja, hogy a koncepció működik.
– Ezek szerint egy nőnek az üzleti életben, az érvényesülésben az intuíció hatékony ütőkártya lehet?
– Maximálisan. Én inkább racionális ember vagyok, a húgom pedig emocionális típus. Mivel együtt szervezzük, alakítjuk a WonderLab-et, ezért nagyon fontos a köztünk levő egyensúly és a tény, hogy sok más téren is jól kiegészítjük egymást. Amikor tervezésről van szó, valamilyen probléma megoldásáról, és minden józan számítás és erőfeszítés ellenére sem működnek a dolgok, akkor be kell jönnie az intuíciónak, ami megsúgja, hogy merre lesz a helyes irány. Az elmúlt lassan két évben amellett, hogy nagyon sok munka és küzdés is kísérte a vállalkozást, sokszor megjelent az intuíció, főleg amikor elakadtunk egy-egy ponton. Ilyen esetekben két lépést hátraléptünk, elgondolkodtunk, nem hagytuk, hogy ráfeszüljünk a problémákra. Amikor ez sikerült – idáig szerencsére mindig –, akkor újra szívből tudtunk belevágni a feladatok megoldásába, és újra elkezdett működni minden, szinte magától.
– Egy fiatal, fővárosi, agilis nő vagy, aki ugyanúgy éhezik a sikerre, mint bárki más. Szerinted egy hozzád hasonló nőnek mi kell ahhoz, hogy sikert tudjon kovácsolni az életében általában?
– Ahhoz, hogy sikeresnek mondható vállalkozást építsen az ember, sok minden kell, mégis elsőként a stabil magánélet említeném. Ha a család támogató, az nagyon sokat segít, még akkor is, ha kritikus szemmel néznek. Az, hogy mellettem ott áll a húgom, óriási segítség, és a párom a másik biztos pont, aki nélkül nem jutnék előre, akinek a támogatása folyton megerősít. Közhelyes, de tény, hogy a kitartás és a pozitív gondolkodás is alapfeltételei a sikernek. Az sem jó, ha túlzottan pozitívan, szinte mindent rózsaszínben látunk, kell, hogy a negatívumokkal is tisztában legyünk. Én megoldásközpontú embernek tartom magam, aki nem pánikol, ha problémával találkozik, hanem a megoldást keresi. Emellett a jó kommunikációs készség is nélkülözhetetlen.
– Ezek fejleszthető személyiségjegyek szerinted, amit bármely nő erősíthet magában, vagy vannak szerencsések, akiknek megadatik, másoknak pedig el kell fogadniuk magukat úgy, ahogy vannak?
– Van az a jelenet az Amerikai Szépség című filmben, amikor a főszereplő ingatlanügynök felesége sulykolja magának, hogy „Én ma eladom ezt a házat!”. Nyilvánvalóan ez egy túlzó jelenet – szoktunk is rajta nevetni a párommal –, de alapjaiban igaz. Ez a hozzáállás a döntő. Amíg valaki nem hiszi el magáról, hogy képes elérni a célját, addig nem is fogja. Teljes mértékben abból következnek pozitív vagy negatív eredmények, hogy hogyan állunk hozzájuk. Szükséges még az az alázat is, hogy beismerje magának az ember, ha valamihez gyenge, de ekkor kell tudni segítséget kérni. Szerintem fejleszthetőek ezek a tulajdonságok, minden csak elhatározás kérdése.
– Vállalkozóvá is válhat bármelyik nő?
– Biztosan. Ha valaki szeretne vállalkozást indítani, annak üzenetképpen azt mondanám, hogy ez nem olyan ijesztő feladat. Bele kell vágni, megfelelő társat kell hozzá találni, és jó csapattal kell körbevenni magad, mert együtt minden könnyebb. Azt mondanám a nőknek – minden feminista felhang nélkül –, hogy hajrá, köpjenek a tenyerükbe, és ha van egy álmuk, azt ne dobják a sufniba, hanem valósítsák meg.