A Nők Lapja Cafe és a Révai Digitális Kiadó 2006. augusztusában hirdette meg Írd +Te – Az év könyvét! felhívással irodalmi tehetségkutató versenyét. A pályázatra bárki beküldhette kereskedelmi forgalomba eddig nem került, legalább 200 ezer karakter terjedelmű, magyar nyelvű, saját prózai művét (regényt, kisregényt, novellafűzért stb.)
A felhívásra közel 350 alkotás érkezett. A nagyszámú pályázat közül 12 kézirat jutott a döntőbe, és az olvasói szavazatok alapján 3 fordulós kiesési rendszerben dőlt el a nlc.hu oldalon, melyik az a három mű, amely nyomtatásban is megjelenik, és kereskedelmi forgalomba kerül. Az első körben továbbjutó műveket rangos zsűri is értékelte, így az internetes irodalmárok visszajelzéseket is kaptak alkotásaikkal kapcsolatban. A végső döntést azonban, (hogy melyik 3 művet szeretnék nyomtatásban látni), az olvasók hozták meg szavazataikkal.
A zsűri tagjai voltak: Tokaji Zsolt író, Tisza Kata író, Jakab Kriszta a Nők Lapja Cafe főszerkesztője, Révai Gábor – Révai Digitális Kiadó, Hidy Tamás – Első Kötet Műhely.
2. helyezett: Tímea Gallard: Zsötem, avagy a trópus a mumusom?
2005 novembertől 2006 augusztusáig követhetjük Timi naplóját. Timea Gallard, azaz Madar Tímea egy francia építésvezetőhöz ment férjhez, akit munkahelye szükség szerint ide-oda helyez: most éppen Reunionba küldik.
Reunion Franciaország tengerentúli megyéje, egzotikus, trópusi nyaralóparadicsom, de Timi élni megy oda, izgatottan, aggódva de optimistán.
Mikulásra beköltöznek a bérelt lakásba, túlesnek egy épphogy érezhető földrengésen, megérkezik a hajó a dobozaikkal, megkezdődnek a trópusi álomvakáció hétköznapjai.
Persze gondolhatjuk azt, hogy bár nekünk lennének ilyen problémáink, de Timi nyüglődik. Nincsenek barátai, nem mer vezetni, enyhén szólva idegen minden, a férje meg egész nap nincs otthon. Járkálnak a pasi kollégáihoz vendégségbe, de Timi ilyenkor még magányosabbnak érzi magát, annyira nem beszél folyékonyan franciául, hogy kivárják, mit akar mondani. Igazából biztos benne, hogy úgyse érdekelne senkit.
Számolja a napokat, elkényezteti a macskáját, megtanul a helyi alapanyagokból főzni, és kitalálja, hogy gyereket szeretne. Nem sikerül teherbe esnie, igyekszik nem kétségbe esni, bár igazából a rengeteg idő, jólét, napfény vagy vihar kibírhatatlan, ha nincs semmi dolga egész nap.
Timi naplót ír. Mesél kicsit az otthoni életéről, barátairól, és persze a férjéről. Tűnődik, csacsog, ruhatervekről mesél, vásárlásokat ír le, álmodozik. Nem sok minden történik, apró lépésekkel halad, igyekszik önállóan elfoglalni magát. Aztán eljön a nap, amikor egyedül is mer vezetni. Lassan nem talál mindenkit egyformán utálatosnak, és a francia is egyre jobban megy neki.
Júniusban elutaznak Mauritiusra, ami Reuniontól nincs is olyan messze. Timi férje egész nap szörfözik, Timi kicsit összekavar Fredivel, a szállodavezetővel, de igazából nem történik köztük semmi, de nehéz szívvel utazik haza.
Nem is az történik, hogy a lány megszokja vagy megszereti a szigetet. Inkább csak szembenéz vele, hogy nincs más választása, mint ott élni, akár szereti, akár nem. Végül is összebarátkozik két-három franciával, amit az elején nehezen tudott volna elképzelni, igaz házibulit tart, egy idióta keresztrejtvény segítségével némileg megedzi a türelmét. És a sztorinak itt nincs még vége, csak a könyvnek.
A kötet végén Timi receptgyűjteményét olvashatjuk.