Jazz, rock, bigband…friss örökzöldek

MÜPA | 2008. Szeptember 20.
A Blood, Sweat & Tears, a BS&T monogrammal promotált, idén éppen negyven esztendős New York-i együttest a legnagyobbak között tartja számon mind a könnyűzene-, mind a jazztörténet.

Megalakulása után három esztendővel már három nagysikerű lemez tulajdonosa volt (The Child Is Father To The Man; Blood, Sweat & Tears; Blood, Sweat & Tears 3), a rhythm & blues, a dzsessz, a soul és a pszichedelikus rock műfajteremtő fúzióját megalkotó zenekar pályafutásához olyan slágerek kötődnek, mint a Hi-De-Ho, a Spinning Wheel, a You’ve Made Me So Very Happy és a When I Die. Az együttesben olyan kimagasló formátumú zenészek játszottak, mint Al Kooper, David Clayton-Thomas, Lee Soloff vagy éppen Randy Brecker.

Az alapítóról és az időközben a „banda” élére álló muzsikusokról Al Kooper-korszakra, David Clayton-Thomas-érára és Jerry Fisher-időszakra osztható BS&T-történet példa nélküli sikerek sorozata, amit a rajongók, a mindenkori közönség generációváltása is igazol. Az első három nagylemez kimagasló szakmai és kereskedelmi sikere ellenére gyakran változott a felállásuk, de a fúvós hangszerekre épülő hangvétel mindvégig jellegzetes maradt, s így töretlen ranggal jutott el negyvenéves jubileumához az alapító Steve Katz vezette zenekar.

 

A negyvenedik születésnapját nagyszabású turnéval ünneplő együttes koncertjeire lassan unokáikat viszik el azok, akik az 1968-as alakuláskor a BS&T elkötelezett hívévé váltak. A megszámlálhatatlanul sok arany- és platinalemez-tulajdonos, többszörös Grammy-díjas, az Év Albuma címmel kitüntetett Blood, Sweat & Tears ünnepi körútját szeptember 20-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is megszakítja egy koncert erejéig. Ennek repertoárja természetesen a Blood, Sweat & Tears-örökzöldekre épül, felfrissítve és új köntösbe bújtatva azokat, elkerülve ezzel a szimpla nosztalgiázás csapdáját.  

 

 

Exit mobile version