Minél idősebb valaki, annál jobban fenyegeti az oszteoprózis veszélye. A nőknél még az átlagosnál is nagyobb ez a kockázat a menopauza után, és azoknak is jobban oda kell figyelniük csontjaik állapotára, akinek a családjában már volt csontritkulás. A leginkább pedig a gyerekek, csecsemők csontozatát kell óvni – bár náluk jóval ritkább ez a betegség –, mert nekik életre szóló testi torzulásokat okozhat, ha a fejlődésük során nem kapják meg a csontjaiknak szükséges tápanyagokat. Ha azonban időben észrevesszük a csontritkulás alábbi jeleit, akkor a kóros folyamatok lelassíthatók és – például a gyerekeknél és fiataloknál – nagyon jól korrigálhatók.
Tünetek idősebbeknél
A betegség legkorábbi szakaszában nem észlelhetők különösebb tünetek, legfeljebb az, hogy időnként enyhébb, tompa fájdalom jelentkezik az izmokban főként a derék és nyak táján, ami azonban egy kis pihenés után megszűnik. Később ezek a fájdalmak egyre gyakoribbá és erősebbé válnak, a csontritkulás előrehaladtával hirtelen és kifejezetten erősen jelentkeznek. Jellemző, hogy ez a fájdalom sugárzik ki más testtájakra, és mozgás vagy terhelés hatására fokozódik. A fájdalomhoz ekkor már gyakran párosul az izmok gyengesége is, ami akár több napig is vagy hétig is eltarthat.
Ahogy súlyosbodik a csontritkulás, úgy változik meg a beteg testtartása is, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudja megtartani, ha a könyökeit hátrahúzza, vagy hátratett kézzel áll. Nap végére az izmok elfáradnak, ezért csak görnyedten képes tartani magát, és az előrehaladott betegségnél már a járás és az egyensúly is bizonytalanná válik. Ilyenkor szoktak bekövetkezni az egyensúlyvesztés miatt a kisebb nagyobb balesetek: a beteg elesik, eltöri a csuklóját, csípőjét, combját.
A gyermekkori csontritkulás jelei
Az oszteoprózis a gyermekeknél jóval ritkábban fordul elő, de megesik, hogy a pubertáskor előtt, 7 éves korban kialakul, de 1-és 13 éves kor között bármikor jelentkezhet. Intő jele lehet például a gyermekkori csontritkulásnak a gyakori csonttörés, a vékony, gyenge csontozat, és az is, hogy a gyermek hát-, csípő- és lábfájdalmakra panaszkodik, sántít és a testsúlya csökken. A betegség néhány esetben hagy csak maradandó károsodásokat, így például gerincferdülést vagy mellkas-kollapszust okozhat, a legtöbb gyermek azonban spontán, magától is “kinövi” a betegséget, és a lebomlott csonttömeg újraképződik. Éppen ezért az orvosok nem ajánlják náluk a gyógyszeres kezelést, hanem D-vitaminban gazdag, kiegyensúlyozott táplálkozást javasolnak.