Kattints a képekre a nagyobb méretekhez!
Természetesen minden az utcán kezdődött. Mary Quant brit divattervező maga jelentette ki, hogy a mini-szoknyát a korszak fiataljai “találták” fel.
Mindenesetre az akkori mini általában kissé trapéz vonalú, néha egyenes fazonú volt, s néhány év alatt egyre rövidebbé vált.
A korszak legkedveltebb öltözékét gyakran hosszú szárú csizmával és hosszú lábszár középig vagy bokáig érő kabáttal viselték.
Az A-vonalú szoknyához gyakran szűk fazonú garbót hordtak.
Az akkori modellek gyakran izzasztó műszálból voltak, ám szerencsére a mai változatok még ha szintetikus alapanyagúak is speciális kidolgozásuknak köszönhetően bőrbarátok, azaz nedvszívóak.
A hatvanas évekre a kontrasztos színösszeállítás volt jellemző. Így például a fekete-fehér páros. Még a téli együtteseknél is gyakoriak voltak a fehér ruhadarabok, például a hosszú szárú bőrcsizmák.
Az élénk árnyalatok, például türkiz, narancssárga, pink és piros ugyancsak kedveltek voltak. E színek előnye, hogy esős napokon is jókedvre derítik viselőjüket. A gyakran fénylő felületű műszálas anyagok előtérbe kerülésével egyidőben, megjelentek a lakkbőr cipők, övek és retikülök is.
Akit meghódít e korszak vidám stílusa, amelyet leginkább a hatvanas évek Swinging London” (popos, dögös, laza, pörgő London) stílusának is szoktak nevezni, válasszon kontrasztos színű öltözékeket. Például A-vonalú miniszoknyát, hozzá szűk, fekete kasmirgarbót, lakkbőrből készült karikás övet, fémdíszes lakktáskát és minitűsarkút. Vagy egyenes fazonú, bordás mintájú, kötött miniruhát, melynek öve csípőn viselhető, s hozzá hosszú szárú fehér csizmát.
Hűvös napokon jól jön egy világos, valódi bőrből vagy minőségi műbőrből készült kabát, amelyet élénk színű retiküllel dobhatunk fel.
E stílushoz a fejbúbon feltupírozott rövid vagy hosszú haj illik.
Sminkeléskor szemünket tussal erősen kontúrozzuk, műszempillával még csábítóbbá tehetjük tekintetünket.