Kényelmesen, divatosan? Nem lehetetlen!

Sára Kata | 2004. Augusztus 02.
A néhány éve még „udvariatlan” sportruházat mára udvar-, illetve szalonképessé vált. Ma kifejezetten elõnyös, ha az öltözékben legalább egy-két sportcucc megjelenik.





A legszebb és legnépszerűbb textilek egyike, a selyemfényű, légáteresztő szintetikus anyag a hadiipari kutatások ajándéka a civil világnak. Rendkívül kellemes viselet, mert bőrbarát, és pont annyira meleg, hogy a nyári



estéken ne borzongjunk. A babakék minden korosztálynak jól áll.

És íme, a ridikül és a sporttáska hibridje, a már dicsért selyemfényű matériából. Csak örülhetünk, hogy a polgári divatba egyre több olyan darab kerül, ami egyszerre jól kezelhető és nagyon csinos. A táska természetesen mosható, ugyanúgy, mint bármely efféle alapanyagból készült cucc.





Elvileg edzőcipő, gyakorlatilag ma a streetwear tartozéka. Annyira, hogy tőlünk nyugatabbra (de lehet, hogy keletebbre is, ha az oroszok bámulatos affinitását nézzük) gyakran láthatunk rendkívül elegáns, felékszerezett hölgyeket alkalmi ruhában – és edzőcipőben.



A sportcipő korábbi, pusztán célirányos kiképzése ma kifejezetten kreatív formával párosul.

A felsőket a korábban szinte kötelező T-alak és kerek nyak helyett változatos, gyakran testkövető szabás jellemzi. A pozitívumok, a kitűnő anyagminőség, a strapabírás és a rugalmasság azonban megmaradtak. Hát, ezért kerül többször annyiba a brandjel…





Lehet, hogy csak egy könnyű nyári A-vonalú szoknyának tűnik ez a kék



A klasszikus olimpiát az ókorban, az i. e. 8. századtól négyévente megrendezték, de ezt a szokást túlságosan is pogány jellege miatt Theodosius bizánci császár i. sz. 393-ban egy rendelettel megszüntette. Pierre de Coubertin báró volt az, aki az újkori olimpiai játékokat elindította. Munkája gyümölcseként 1894-ben megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, 1896-ban pedig megrendezték az első újkori olimpiát Athénban.
tünemény, ennél azonban sokkal többet tud. A sporttextíliák különleges tulajdonságai közé tartozik, hogy rugalmasak, ámde nem nyúlnak, a varrási technológiának köszönhetjük, hogy a derékpánt és a szoknya összedolgozása lapos, gyakorlatilag mintha egybegyártották volna. Szóval, a pocin megjelenő hurkoknak és ráncnak és egyéb rémségnek vége. A szoknya aljának eldolgozása biztosítja azt a bizonyos könnyed libbenést, ami mindannyiunknak annyira tetszik.





A kék-fehér csíkos, kapucnis felső anyaga vékony és puha. Úgynevezett multifunkcionális darab, mely épp annyira alkalmas bármely szabadtéri sporthoz, mint az unalmas kardigán helyettesítőjéül.





A sportruhát a férfiak sokkal korábban kezdték hordani utcára vagy szabadidős tevékenységekhez, mint a nők, mégis, tartván az erősebbik nem állítólagos konzervativizmusától, a tervezők meglehetős óvatossággal kezelték a férfi sportruházatot. Az utóbbi években azonban változatos, érdekes és vidám darabokat dobtak piacra. Ez a satyek ugyan meglepne egy 70-es évekből idetévedt hippit, de ő se tagadhatná, hogy a motívum bizony ismerős.





Amiből mindig új kell, az a kiegészítő. A katalógusokban ‘accessoires’ fedőnéven ezerféle mellékdarabot találunk. A homlokpánt és a csuklószorító, elvesztve eredeti funkcióját, gyakorlatilag ékszerként szerepel.




Exit mobile version