A bugyogótól a tangáig és még tovább

Csipke vagy kényelem

Rob Fleming, Nick Hornby Pop, csajok, satöbbi című harmincöt éves főszereplője szörnyű csalódásnak élte meg, hogy kamaszkori ábrándjai ízzé-porrá zúzódtak a valóságban. Azért mert felnőttségében nem egzotikus női fehérnemű vették körül, hanem kifakult, összement csiricsáré bugyogók. Vallomása, kicsit minden férfi vallomása, és görbe tükör a nőknek:”Igazából soha nem is tudtam felocsúdni a sokkból, melyet az a felfedezés okozott, hogy a nők ugyanazt csinálják, mint mi: a legjobb bugyikat azokra az estékre tartogatják, amikor tudják, hogy le fognak feküdni valakivel.”

Bugyi hétköznapokra, nehéz napokra, bulira, randira, de van kabalabugyi is. Kedvenc bugyinkat gyakrabban viseljük és mindig akad egy-két frissen vásárolt darab, még akkor is, ha készletünkkel, mosás nélkül is, hetekig tudnák tiszta fehérneműt viselni. Hétköznapokon inkább a kényelem, fontos találkozásokkor inkább a nőiesség a választási szempont, még akkor is, ha idegen szemek nem fogják látni. Mindig csábítani vágyunk, de sokszor győz a praktikum és sportos, egyszerű bugyit húzunk. A klasszikus fehér és fekete mellett a

szivárvány minden színében vásárolhatunk bugyit és (jó hír a romantika kedvelőinek), hogy a királylányos rózsaszín, halványsárga, világoskék mellett, mindenféle fazonban ismét divat lesz az apró virágmintás fehérnemű. A pamut kényelmesebb, mint a csipke, és ahogyan a szexi fehérnemű megerősíti a nőket nőiességükben, egy vidám, csíkos, vagy

bohókás mintás bugyi cinkos jókedvre deríti viselőjét.

Ruha alatt

Kacérságunk és vidámságunk mértéke a bugyi, de választásunkat gyakran felsőruházatunk határozza meg. Vékony anyagokon átnyomódó, feneket negyedelő bugyik illúziórombolóak, ezért sokan választjuk a tangát, vagy fehér vászonruhák alá szívesen viselünk testszínű fehérneműt. Bár a francia bugyik igazán szexisek, mindennapos viselésükért kevés nő vállalkozik, és ne felejtsük el néhány csábos (zsinór)bugyit nem nagybevásárláshoz, hanem hódításhoz terveztek. Színek, csipkék, fazonok bűvöletében nem utolsó szempont a bugyi anyaga: szellős, természetes anyagok viselete egészségesebb. Műszálas bugyikat csak addig érdemes viselni, amíg az észvesztő fügefalevél helyettesítőt egy pasi fogával tépi le róluk.

Szeretet és gyűlölet

Évtizedek során nem csak a szoknyák lettek egyre rövidebbek, de a bugyikhoz felhasznált anyag mennyisége is jelentősen csökkent. Falatnyi darabokat viselünk, zsinórbugyiknál jóformán csak pántokat. Ez a ledér viselet csak kevés nőnek állnak igazán jól, viszont nagy úr a divat és az erotika. Kényelemről szélsőségesen megoszlik a vélemény: valaki elviselhetetlennek tartja, hogy a bugyi bevág a fenekébe, más viszont ormótlannak érzi magát, ha klasszikus bugyit visel.

„Remélem a gigabugyi van rajtad…” – mondja a nőcsábász Daniel Cleaver Bridget Jones-nak, és mi majd szét pukkadunk a nevetéstől. Ez a bugyogó valóban praktikus, mert lenyom ott, ahol kell, és pár centivel „karcsúsít” is, de

egynél többet nem érdemes felhalmozni belőle, mert minden pozitívuma ellenére, utálni fogjuk, nincs benne semmi elegancia. Tökéletes alak híján ugyanilyen eklektikus lesz viszonyunk a csípőfazonú bugyikkal. Gyönyörűek a modelleken, de a tükörben, rajtunk egészen másként néznek ki. A tangák visszaszorulása a kifutókon jelentősebb lesz, mint a kereskedelemben, mert van egy generáció, aki nem csak megszokta, de meg is szerette ezt a ruhadarabot. Csipkével és sportosan is divat a férfigatyákra emlékeztető short, viszont a reneszánszukat élő klasszikus bugyik anyaga egyre vékonyabb és az alsó gumírozás nem húsbavágó.