Szeptember 22.
A napkelet aranypáncélos lovagjai, lo-vaginái között arany holdjáróján félénk oroszlán egyensúlyoz, de a Kleopátrát majmoló, kígyóboás széplélek és a Csillagok háborújából szökött robotember sem hiányozhat, ahogy az éjszaka kulcsfigurái, az álomtalan manók és bárcájukat silabizáló kurtizánok is átszökdösnek a nappalba.
Intró
Fél óra múltán már mi is tudjuk, jogos a főhajtás, a kultúrhíd maga a kifutóvá avanzsált parkett, faltól falig a napkelet varázslatos birodalma elevenedik körénk. A Király egy huszárvágással a királynők királynőjét választja a tolerancia jegyében fogant színháza főhőséül, mi él és mozog, de az élettelen is körös-körül Kleopátrának hódol. A nemcserés támadásokkal turbózott előadás ugyanakkor nem csak a fáraók birodalmába enged bepillantást, ha nagyon akarjuk, az égitestek, a nap és a tüzes tolószékbe kényszerített hold párharcának is tanúi lehetünk. Győztes egyszerűen nem létezik.
Nekünk az intoleranciával szemben kellett toleránsnak lennünk halljuk a beköszöntőt, estétől a rózsaujjas hajnalon át egy újabb holdfényes éjszakáig, nyüzsgő jelenünk, jövőnk kerül más-MÁS megvilágításba.
A kettősségek jegyében
MZ: Újfent rendkívül sokrétű előadással örvendeztettél meg minket!
Király Tamás: Az esélyegyenlőség éve van, elsősorban erre szerettem volna ráirányítani a figyelmet a show-ban is. A divatperformance-ban szereplő tolószék, mely végső soron a rokkantak, a mozgássérültek esélyegyenlőségére utalt, például tűzszekérnek indult, csak a palotába semmilyen tüzes dolgot nem szabadott bevinni, sokkal több gyertyát szerettem volna, nem azt a kettőt vagy hármat, amit végül mégiscsak sikerült meggyújtanunk. Aztán bele volt komponálva az is, ki honnét indul, nem a véletlen eredménye, tudatos választásé, hogy roma származású az énekes vagy énekesnő, Orgona Albert, aki óriási szerencsénkre elvállalta a szereplést, hiszen egyfolytában járja a világot, nem tudom, hány lemezre van szerződése.
Az élő hárfamuzsikával bájoló nyitány, rendhagyó módon, ezúttal nem az angyalokat, sokkal inkább az alvilág lakóit szólítja meg. No ne patás, kénkőgőzös, sánta figurákra gondoljunk, a fanfárra csak az éj ledér pillangói szállingóznak színre. Fekete, cicaszemű hölgyek és vastag szájú, félmeztelen, travesztire vett urak (akikről csak harmadik-negyedik pillantásra hullik le a lepel, irigylésre méltóan igézőek, izmosabb farúak, mint néhány kollegina) libbennek a gótikus sötétségbe, körömollóval kialakított, csipkefinom páncélruháikban, mely akár a kovácsolt vas. Kesztyű, neccharisnya, combfix, fekete fehérnemű, bujábbnál bujább pillantások, vámpírian lila, fürtös konty időnként csak a később szerephez jutó ostor hiányzik, de a bárcáját silabizáló kurtizán, a halál képében megjelenő, hurkapálcika teszi gésafrizurás, furcsa manó és hangbűvész is egyben, alias Szegedi Csilla mindenért kárpótol minket.
Látványruhák a köbön!
MZ: Ezért aztán a nyitányban elhangzik a jól csengő tolerancia szó is!
K. T.: A tolerancia arról is szól, amit én ezer éve tudok, hogy miért ne járhatna egy fiú szoknyában, vedd csak alapul a skótokat, vagy időszámításunk előtt 6000-től 2000-ig, amikor is tógában jártak. Te most nadrágban vagy, ezen kiakad valaki? Nem, ez el van fogadva. Pedig nem is tudom, mióta van nadrág, talán 1511 óta, nem olyan régi találmány. Azt is érzékeltetni akartam, miért ne sminkelhetné magát egy férfi, mit tudom én, Boy George, vagy a Mephisto című film főszereplője is sminkben játszik a színpadon, ez egy színpad, tehát lehet. Shakespeare-nél is férfiak játszották a női szerepeket. Én a nemet vállalom, nem küzdök, inkább segítek, hogy elfogadják a különbözőt. Csak hogy a sarkítások végett lásd, az is teljesen mindegy, van most rajtad műszempilla, vagy nincs.
| A cikk folytatását megatlálod a HazaiDivat.hu. Katt ide! |