Ducik, fekete modellek és hús-vér nők – Megkülönböztet a divat?

„Már csak azért is, mert minden ember egyforma abból a szempontból, hogy ruhát kell viselnie – mondja dr. Szatmári Judit Anna, aki több egyetemen és művészeti iskolában tanít viselettörténetet. – A másik, hogy a divat úgy köt össze embereket és kultúrákat, ahogy arra nem is gondolunk. Jó példa erre, ahogy a különböző törzsi motívumok, ékszerek, kiegészítők beszivárognak egy-egy kollekcióba és onnan a hétköznapi ember ruhatárába. Yves Saint Laurent 1966–67-es Afrika-kollekciója a mai napig mérföldkőnek számít ebből a szempontból. Ő ráadásul előszeretettel alkalmazott színes bőrű modelleket, ahogy a polgárpukkasztónak számító Benetton-kampányok is arra hívták fel a figyelmet, hogy nincs az emberek között különbség. Bár a kulturális hátterünk más, és mindannyian külön egyéniségek vagyunk, a divat mégis közelebb hoz bennünket egymáshoz.” Ha pedig belegondolunk, a ma kifejezetten népszerű streetstyle blogok nemcsak befogadóbbá tesznek különböző emberekkel és viseletükkel szemben, hanem elfogadóbbá is.

Kirekesztett feketék és más etnikumok

Bár a fenti gondolatmenet nagyon is üdvös, nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a divatvilágban nincs jelen a rasszizmus. De küzdenek ellene! Az elszántak között van Naomi Campbell, aki azon modellek egyike, akik (nem fehér) bőrszínük ellenére világsztárok lettek. Szerencsének is elkönyvelhető sikerét szeretné tendenciává, mások számára is elérhetővé tenni. Ez pedig elég nehéz úgy, ha a nagy divattervezők sem (voltak) nyitottak ebből a szempontból. A Jezebel blog divatszerkesztője 2008-ban a Párizsi Divathéten nem a ruhákra, sokkal inkább a modellekre koncentrált. Statisztikájából kiderül, hogy 90 százalékban fehér lányok voltak a kifutón. Még az olyan tervezőknél, mint a japán származású Yohji Yamamoto, 25 lányból csak egy volt ázsiai, és egy sem fekete – hogy csak egy példát említsünk.

Barázdált arcú emberekkel nem készülnek divatfotók, ahogy molettekkel is csak ritkán. A kifutókon és a divatlapok többségében európai típusú modelleket alkalmaznak. A negatív példák ellenére a divat sokkal inkább összeköti a legkülönbözőbb embereket, mint gondolnánk.

A mindig is provokatívnak számító Vogue Italia tavaly júliusi lapszámában kizárólag fekete modellekkel dolgozott. Azóta külön honlapot hozott létre a néger és méreten felüli modellekkel készült divatanyagainak. Az elgondolást több külföldi szakember is támadja, akik szerint a divatiparnak válogatás nélkül kellene feketéket, sárgákat, moletteket és soványakat is alkalmaznia. Felmerül a kérdés: itthon vajon miért nem készült eddig divatanyag kínaiakkal vagy romákkal? Magyar Gábor, a hazai modelleket, divatfotósokat, stylistokat, fodrászokat és sminkeseket összefogó Modellonline.hu közösségi oldal vezetője nem hiányolja ezeket. „Bár egy igényes sorozatot egy szép roma modellel el tudnék képzelni… Szerintem a bőrszín nem lényeges, a ducikat viszont muszáj külön kezelni. A tervezők sztenderd méretre készítik a ruhákat, és alapfeltétel, hogy ezek bármelyik modellre passzoljanak, ne feszüljön és ne lógjon rajtuk. A ducikra nem megy rá a sztenderd ruha. De ugyanez vonatkozik a kórosan soványakra is: ha egy modell túl sokat fogy, akkor ugyanúgy nem tudják alkalmazni, mintha elhízott volna. Ezért nem szeretem a tévhitet, amikor a modelleket összekapcsolják az anorexiával.”

A ducik joga a divathoz

Bár szorosan véve nem kapcsolódik a rasszizmushoz a ducik divatozása, a diszkriminációhoz annál inkább. A molettek, ducik, de már a normál nők is sokszor úgy érzik, kizárják őket a divatozásból, arról nem is beszélve, hogy a média szerint csak a tökéletes nőknek van létjogosultságuk. A ducik egyre inkább helyet követelnek, amit nem néz mindenki jó szemmel. Karl Lagerfeld sokakat felháborított azzal a kijelentésével, miszerint a kanapén chipset zabáló méretes nők ne kritizálják a kifutómodelleket. Szerinte a divatnak szüksége van illúziókra és csillogásra, különben elveszíti a varázserejét, a kövér nőkre pedig senki nem kíváncsi. Nem lett igaza. A V Magazine telt modelleket felvonultató lapszámában Lagerfeld is beadta a derekát, és Miss Dirty Martini burleszktáncosnővel készített divatanyagot Coco Chanel egykori rezidenciáján. Mondanunk sem kell, a hölgy nem kifutóméretű. Magyar Gábor szerint a V Magazine januári számában megjelent, ducikkal készült divatanyag csak kevesek szerint esztétikus, inkább a PR-értéke miatt jó reklám ez a sorozat a készítőinek és a magazinnak.

A legfrissebb hazai ötlet, hogy az eddig modell-tervezőkkel dolgozó Sugarbird Tóth Verával fogott össze, aki a legújabb kollekció modellje is egyben. J. Csonka Hedvig elmondta: a piaci igények miatt döntött a kínálat bővítése mellett. „Rengeteg e-mailt kaptam, hogy szuper a ruci, csak nem férnek bele. A nők, lányok többsége nem S-es és M-es méretű, de főleg csak számukra van kínálat. Ezek a ruhák olyanok, mint az eddigiek, csak nagyobb méretben is elérhetők, itt-ott pici változtatásokkal, hogy a teltebbek is jól érezzék magukat bennük.” Megkerestük Tóth Verát is, aki elmondta: nagyon örült a felkérésnek, hiszen nemcsak modellje lesz a moletteket megcélzó kollekciónak, hanem a tervezése során az ő ötleteit is felhasználták. „Örülök ennek a kezdeményezésnek, mert a fiatal lányok – ahogy én is – a molettbutikok nagymamis ruhái között nem találnak maguknak valót. Pedig igenis merjünk túlsúlyosan is divatosan öltözködni!”

Valódi nők a véznák helyett

Az utóbbi idők egyik legizgalmasabb kérdése: végre a normális mérettel rendelkező, ugyanakkor modellszépségű nők veszik át a kamaszfiú-utánzatok helyét? Talán a valódi nők iránti igény és néhány csontsovány kifutómodell halála is közrejátszott abban, hogy a német Brigitte magazin elsőként vállalta, hogy az olvasók közül választ modelleket a divatanyagokhoz. A magazin munkatársai ugyanakkor leszögezték: nem egy „előtte-utána” újságot készítenek, hanem az olyan egyéniségeket keresik, akikre öröm ránézni.
Ebbe a nemzetközi trendbe illeszkedik két magyar márka, a Zagabo és a Panyizsuzsi, amelyek hitvallása, hogy valódi nőknek terveznek. Közös tavaszi–nyári ruha-ékszer kollekciójuk bevezetéséhez külön nyereményjátékot hirdettek „Legyél te is Zagabo-modell!” címmel. A kisorsolt játékos lehetett volna szőke vagy vörös, magas vagy alacsony, sovány vagy kövér. A tervezők elmondták, egyetlen céljuk az volt, hogy hús-vér nő álljon a kamera elé. Így is történt: Patkós Zita a húszas éveiben járó, főiskolát végzett budapesti lány, aki azelőtt azt sem tudta, mi fán terem a divatfotózás. Az elkészült kép bármely magazinban megállná a helyét.