A külföldiek egybehangzó véleménye szerint a magyar csajok különösen csinosak és szépek, szinte mindenkiben van valami, amitől különleges lesz. Ez pedig bejön a férfiaknak. Az utcán járva azonban mégsem azt tapasztaljuk, hogy tisztában lennénk az előnyös tulajdonságainkkal, és azt kiemelve csinosan és az alkatunkhoz illő szerelésekben mutatkoznánk. Sokkal inkább az ellenkezőjét látjuk; mindent túlkomplikálunk, ha kell, ha nem. Így látunk a közértben csillámos lakkal fixált frizurát és a hetes buszon tűsarkakon ügyetlenkedő, görbe lányokat. Összeszedtük, hogy melyek azok az eltúlzott szerelések, amelyeket szívünk szerint közmunkával büntetnénk.
Villantunk – ha kell, ha nem
Valamikor a kilencvenes évek elején valaki azt mondta, hogy ami van, azt ki kell tenni, mi meg olyan becsületesen betartjuk ezt a mondást, hogy májustól szeptemberig szinte alig van rajtunk textil. Pedig itt az ideje, hogy mindenki megtanulja, hogy vagy lábat, vagy mellet villantunk, de a kettőt együtt nem illik, mert az összhatás nem szexi, hanem közönséges lesz. Az extra mély dekoltázst illik valamilyen kiegészítővel betakarni, ez sejtelmessé és abszolút vállalhatóvá teszi a szettet, ráadásul attól sem kell félni, hogy a hirtelen kivillanó mellbimbók okoznak kellemetlen pillanatokat. A hasvillantással pedig az a helyzet, hogy hiába van valakinek szép lapos hasa, attól még nem kell megállás nélkül azt mutogatni, elég néhány centit fedetlenül hagyni, és a többit a célközönség képzelőerejére bízni.
Túl magas a sarok
A magas sarkú cipő a legtöbb nő életében sarkalatos pont. Valaki esküszik rá, mások pedig a pokolba kívánják, de az biztos, hogy legalább egyszer mindenki megpróbálta már. A tűsaroknak ugyanis számos előnye van: vékonyabbnak tűnik a boka, formásabbnak a láb, és még az előnytelennek hitt szoknya is jól mutathat rajtunk. A magas sarkakkal tehát alapvetően nincs bajunk, azonban aki nem tudja viselni, az inkább ne hordja, ugyanis az esetlenül csetlő-botló, tűsarkakon egyensúlyozó nők még a legszebb ruhában és a legdögösebb frizurával is nevetségesen fognak kinézni. Az pedig csak hab a tortán, mikor a kiválasztott 12 centis sarkú cipő még egy fél számmal nagyobb is a lábra. Aki nem érzi magát biztonságban 10 centis sarkakon, az inkább maradjon a hagyományos lapos cipőknél, vagy szorgalmasan gyakoroljon otthon, egészen addig, amíg a tudása nem lesz „utcabiztos”.
Ha pedig már a cipőknél tartunk, akkor nem árt beszélni minden divatszakértő rémálmáról, a konyakszínű harisnyáról, amely még a legformásabb lábat elviselhetetlenül rondává varázsolja, ennél már csak az a borzasztóbb, ha valaki szandállal veszi fel.
Túl sok a smink
Az utca nem a Moulin Rouge, nem kell vakolatnyi smink, tíz réteg csillámpor és rikító szemhéjpúder. A kevesebb néha több, és az unásig ismételt frázist ebben az esetben nem ajánlott, hanem kötelező megfogadni. Nappalra felesleges a túl sok smink, nem előnyös, és nem is szép látvány, arról már nem is beszélve, hogy tízből nagyjából három nő tud tisztességesen alapozni, a többi inkább bohócmaszkot ken fel magának, és attól várja csodát. A kedves festő-mázolók figyelmébe ajánljuk, hogy ha egy mód van rá, kerüljék a vastag alapozást, a mértéktelen csillámporhasználatot, valamint a rikító színű rúzsokat. Egy smink attól szép, ha természetes, persze ha az ember buliba készül, akkor megszalad a kezében a tus és a csillám, de abban az esetben is érdemes eldönteni, hogy mit hangsúlyozunk ki leginkább, a szájat vagy a szemet. A kettőt együtt nem érdemes.
Elveszünk a kiegészítőkben
Azt vettük észre, hogy ha valaki már elrontotta a sminkjét és a ruháját, szinte biztos, hogy a kiegészítők esetében is túlzásba esik. A tudatosan eltúlzott összeállításokkal nincsen gond, de amikor valaki csak azért vesz magára 12 különböző kiegészítőt, mert az mind rózsaszín, az már nem szép. Sőt! A színhelyesség azt jelenti, hogy egy adott szín ugyanolyan árnyalata van rajtunk, tehát a meggy- és téglapiros akármennyire is piros, nem illenek össze, kár ragozni. A város tele van önmagát színhelyesnek gondoló, de valójában paradicsommadárnak tűnő nővel. Ráadásul egy adott színből három bőven elég ránk, ha minden darabunk ugyanolyan színű, az nevetséges lesz, és nem csinos. Ami pedig a kiegészítők számát illeti, mindig csak egyvalamit túlozzunk el, ha már mindenképpen cifrázni szeretnénk a dolgokat. Tehát döntsük el: vagy fülbevaló, vagy karkötő, vagy nyaklánc, de ezek hárman csak akkor, ha egy kollekcióba tartoznak, és kellően visszafogottak.