A mamám és köztem állandó téma, hogy ki hogy öltözzön, vannak darabok, amelyeket a korára hivatkozva nem hajlandó felvenni, hiába próbálok érvelni egy-egy fazon mellett. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy egy nő tudja, hány éves, és annak megfelelő ruhákat hordjon. Eleinte valahogy úgy voltam vele, hogy ha valakinek, akárhány éves is, jó az alakja, szép a haja stb., akkor bármit felvehet. Aztán néhány évvel ezelőtt elkezdtem figyelni a középkorú, majd aztán szépen lassan megöregedő nőket, leginkább azokat, akik úgy dacolnak a ráncokkal és a korukkal, hogy nem hajlandóak tudomást venni róluk. Így aztán rendre miniszoknyába, tapadós felsőbe és zsugorfóliába gyömöszölik magukat, miközben a hajukat egyre nagyobbra tupírozzák és egyre erősebb rúzst használnak. Az eredmény pedig inkább lesz nevetséges, mint vonzó. Ezzel persze nem azt mondom, hogy minden 45 év feletti nő borítson magára sátorponyvát, de valahogy az indokolatlan mellkidobást és combvillantást túlzásnak érzem.
Egy nő viselje a korát, ha 18, akkor ne legyen koravén, ha meg 40, akkor ne gondolja magát 16 éves kamasznak. Kevés annál cikibb jelenség van, mint a menőbb bárok pultját támasztó önjelölt, 50 év körüli szexbomba. Aki komoly érdeklődés hiányában lelkesen kelleti magát nagyjából bárkinek, aki akár csak öt perc erejéig, de vevő rá. Nem gondolom, hogy a nőknek 45 felett otthon a helyük, sőt, miután a gyerekek már nagyobbak, újra visszakaphatják a fiatalságuk egy bizonyos részét. De ehhez nincs feltétlenül szükség miniszoknyára, kivillanó hurkára és hatalmas tupírra.
Sportautó és festett haj
Nem lennék igazságos, ha a pasikat kihagynám a szórásból, bár nekik velünk szemben van legalább 10 évük, mákos halánték, kis pocak és társai. Egy magát Johnny Deppnek képzelő hatvanas úriember legalább annyira kiábrándító tud lenni, mint egy 53 éves Twiggy-imitátor. Az említett típus általában a spórolt pénzén kétüléses autót vásárol, az se baj, ha törött vagy félhalott, a lényeg, hogy a család semmiképpen ne férjen be. A haját megpróbálja visszafestetni az eredeti hajszínére, de azt már olyan régen nem látta, hogy nem is emlékszik rá, úgyhogy rendszerint valami egészen szürreális árnyalat kerül a fejére. Ami pedig ennél is rosszabb, ha a hajfestés helyett a paróka mellett dönt. Amit persze vadonatúj hobbija, a súlyzózás közben se vesz le (hiszen mit szólnának az edzőtermi macák, ha kiderülne, hogy egy tenyérnyi kopasz folt virít a fején), így aztán a póthaj időről időre a homlokába csúszik… És ami talán a legkiábrándítóbb, hogy valahonnan előkotor magának egy olyan tenyérbemászó stílust, amit már a harmincas pasiknak is csak nehezen bocsátunk meg. Hát nem ciki ez így ahogy van?