Tanácstalanság, csipke és combvillantás – a Sugarbird fotózásán jártunk

A Sugarbird modellekből álló tervezőcsapata (Zimány Linda, Dukai Regina, Bódi Sylvi, Horváth Éva, Debreczeni Zita), valamint a cég „valódi” tervezője, Jagasics V. Csonka Hedvig egy rendhagyó fotózásra hívta össze a sajtó képviselőit. Nagy durranást ígértek, ugyanis a beharangozó szerint a katalógusfotók elkészítését az olykor modell, olykor Kedvesné, olykor pedig fotós Debreczeni Zitára bízták. A polihisztor a rendezvény során hol 15 centis sarkakon pózolt, hol pedig hófehér sportcipőben kattintgatott, elvégre nem árt, ha az ember egyszerre több lábon is áll.

Előítéletekkel – vagyis inkább a korábbi keserű élményektől vezérelve – mentünk oda. Az elmúlt években valahogy sosem sikerült meggyőzni minket arról, hogy öltözzünk Sugarbird ruhába. A Sugarbird eddigi kollekcióinak darabjait ugyanis nehéz megkülönböztetni a kínai piacon, negyedannyiért beszerezhető holmiktól.

A sajtó pontosságra nevelt munkatársai egytől egyig megérkeztek a meghirdetett időpontra, az első fél órában azonban a tervezőnő kislányán kívül senkit sem láttunk. Egyszer-egyszer ugyan hallottunk sejtelmes tűsarokkopogást, de valódi akció nem történt. Az unatkozó újságírók és fotósok egy része azt próbálta kideríteni, hogyan fog megküzdeni a katalógusfotózással, a lámpákkal és a fénymérővel az „exponáló művésznő” néven emlegetett Debreczeni Zita. A többiek pedig azt számolgatták, vajon tényleg itt van-e az egy főre eső legtöbb Apple laptop Magyarországon, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy mindenkinek a birtokában van egy, aki egy kicsit is  bennfentesnek akar tűnni. Közben felmerült a nap kérdése: „mégis mi lesz itt?”

Született feleségek csipkében

Alig 45 perc tipródás után megjelentek a csajok, egytől egyig miniben, csipkében és persze feketében. Eddig nem rossz. Elvégre is a mini nekik különösen jól áll, a fekete mindig divat, és a csapat nagy szerencséjére a csipkét sem utálták ki a divatdiktátorok az idei szezonból. A modellek mind mosolyogtak, kedvesek voltak, és ha a fotósok kértek még hetven képet, az sem jelentett gondot, profik. Ebben legalábbis biztosan. Hogy a ruhákhoz mennyire értenek, már nem derült ki, ugyanis azt Bódi Sylvi és Horváth Éva is elmondta, hogy ők inspirációkat adnak a tervezőknek, fotók és újságkivágások segítségével, de rajzolni nem rajzolnak. Az egészet valahogy úgy tudjuk elképzelni, hogy ők öten egy szép szombati napon összeülnek és mindenki viszi a saját újsággyűjteményét, amelynek összedolgozásából megszületik a nagy kollekció, ezenkívül valószínűleg még sok sorozatot is néznek, mert a csajok szettjében volt valami „született feleséges” beütés. Zimány a naiv ifjú feleség, Bódi a kacér szomszédasszony, Horváth a sokat látott családanya, Dukai a decens, kedves „mindig tele a spejz” háziasszony és Debreczeni az örök útkereső szerepét alakította a csapatban. A ruhák legalábbis erről árulkodtak.
 
Ruhamustra indul
 
Horváth Éva tapadós, fűzőszerű ruhája pont annyira volt szűkre szabott, hogy a feltételezésekkel ellentétben tökéletesen tudjon benne mozogni. A fekete csipke alá bevarrt nude árnyalatú anyag ugyan leginkább a nagy divatházak tavalyi kollekcióira jellemző, de ismerve a magyar piac sajátosságait, ez a szín még teljesen belefér. Ráadásul igen közel van az idei szezon kedvenc párosához, a fekete-fehérhez. A ruhába épített melltartó ugyan sokaknak jelenthet előnyt, de csak akkor működik igazán jól, ha a mell a testhez képest arányos… Melltartóval egyben legyártott ruhát ugyanis szériában (felméretezve) nagyon nehéz, szinte lehetetlen készíteni. Szerettük a ruha hosszát. A darabot Éva elmondása alapján eleinte 20 centivel rövidebbre tervezték, de saját bevallása szerint van az a kor, amikor már nem kell a minit erőltetni.

Dukai Regina csipkeruhája minket erősen emlékeztetett egy korábban már látott H&M darabhoz. A fazon egyszerű, az ujjhossz elegáns, csak a szoknya rövidsége aggaszt minket kicsit, ugyanis ez a hossz csak igazán jó lábakon működőképes, és nagyon magas sarkakon kell tipegni ahhoz, hogy a csipke fenékerősítő hatását tompítani tudjuk. Dukainak ugyan sikerült, de az arcára egész végig az volt írva, hogy „bárcsak levehetném már”.

Bódi Sylvi maradt a tőle már megszokott kacér vonalnál, az ő ruhája minket leginkább a tavalyi év kedvenc fazonjára emlékeztetett (Hervée Ledger Bandage dress), de a tervező állítása szerint nincs összefüggés a két mini között. A pánt nélküli, szűkre szabott fazon azonban megkívánja a tökéletes testet és a kis mellet, ugyanis C kosaras méret felett – mint ahogy azt láttuk is – a ruhát sajnos állandóan húzogatni kell felfele, ami a huszadik perc után egyáltalán nem kényelmes.

A kedvencünk Zimány Linda csipkeruhája volt, amelyhez egy mostanában divatos nude színű cipőt választott, valószínűleg jót tett neki a moszkvai lét, és sikerült ellesnie néhány trendi fogást. A ruha nagy előnye, hogy ez volt az egyetlen, amely nemcsak hipervékony csajoknak áll jól, mi ugyan még rátettünk volna a szoknyahosszra 10 centit, de így se rossz. Az idei szezon követelményeinek tökéletesen megfelel, hiszen fekete, csipke és a 60-as éveket idézi.

Debreczeni Zita tapadós kezeslábasa volt az egyetlen, amit nem értettünk, az idei szezonban ugyanis sem a latex, sem pedig az overall nincs napirenden, ami eltörpül amellett a tény mellett, hogy ezt a nadrágot valószínűleg narancsbőrös csajok százai fogják megvenni és büszkén hordani, persze hogy hova veszik fel, azt még ők sem tudják.
Összességében tehát elmondható, hogy a lányok fejlődőképesek és az idei kollekció ígéretesnek tűnik, bár kicsit tartunk attól, amit nagyon hangsúlyoznak, hogy a ma látott anyag csupán ízelítő.

A legismertebb magyar címlaplányok megvillantották, amijük van. Bódi a bokáját, Horváth Éva a melleit, Debreczeni Zita a fotóstehetségét. A Sugarbird fotózásán jártunk.