Cipzár
Egy amerikai mérnök, Whitcomb Jutson a 19. század végén találta fel. Eredetileg férficsizmák zárószerkezeteként funkcionált, ezen a verzión azonban még nem volt fogantyú és kocsi, ezzel néhány évvel később egy svéd mérnök, Gideon Sundbäck egészítette ki a találmányt. A divatiparban a 30-as években kezdték használni, először jellemzően a gyerekruhákon, majd a férfinadrágokon. Jó néhány évnek el kellett még telnie, mire az eszköz végre a női holmikon is elterjedt. Utólag határozottan kijelenthetjük: szerencsénkre.
Kapcsok és csatok
A csatok és kapcsok őseit már az ókori Rómában is használták, az eszköz azonban egészen a 15. századig a gazdagok kiváltsága maradt, mivel drága és bonyolult volt előállítani. A gyártási technológiák fejlődésével aztán mind szélesebb rétegek számára vált elérhetővé, majd pedig magától értetődővé. Valljuk be, igencsak nehezen tudnánk meglenni például övcsatok, melltartókapcsok vagy ékszerkapcsok nélkül…
Cipőfűző-szorító pöcök
Cipőfűzőszerű rögzítést már időszámításunk előtt 3500 környékén használtak, azt azonban, hogy az elfeslést meggátló és egyben a befűzést segítő vég mikortól került a cipőfűzőkre, egész pontosan nem tudni. Ami biztos, hogy Shakespeare 1594-ben A makrancos hölgy című komédiájában már említette az eszközt. A célra pedig azóta sem találtak fel semmi jobbat, igaz, erre nincs is szükség. A pöcök úgy jó, ahogy van.
Tépőzár
A tépőzár ötlete egy svájci mérnök, George de Mestral fejéből pattant ki, miközben a kutyája szőréből szedegette a beleragadt bojtorjánt. A tépőzár „kapaszkodó” felületét a növény horgos tüskéiről mintázta. A találmányt az ötvenes években kezdték gyártani, a cipzár alternatívájaként. Az áttörést az hozta meg, amikor a NASA alkalmazni kezdte az űrruhákon. Kevésbé sikkes mivolta okán aztán a cipzárt végül nem váltotta le. Használata a mai napig is a sportruházatban a legelterjedtebb.
Ruharagasztó szalag
A ruharagasztó szalag mindössze néhány éve került csak forgalomba és egyelőre jóval kevésbé elterjedt, mint az előzőekben felsorolt eszközök, viszont aki egyszer ráérzett a hasznosságára, mindig tart belőle készenlétben. Az áttetsző, kétoldalú ragasztócsíkkal néhány mozdulattal rögzíthető egy felhajtott ujj, nadrágszár vagy épp egy elálló gallér, „villantásbiztossá” tehetők a pánt nélküli, illetve a veszélyesen dekoltált ruhadarabok.