Van, akinek nincs szüksége rá, más egyenesen az ördögtől valónak tartja. Olyan celebnők következnek, akik csak akkor vesznek fel melltartót, ha feltétlenül muszáj. Esetleg még akkor sem.
Tapaszok
Azoknak, akik semmiképp nem szeretnének melltartót hordani és esetleg nincs is szükségük rá, a divatipar kínál néhány “csodásan” ragacsos megoldást arra az esetre, ha bimbójukat nem tennék közszemlére. A legegyszerűbb a mellbimbó-tapasz. Ennek továbbfejlesztett, mellemelő változata is létezik, amivel a megereszkedett melleket ragaszthatjuk feljebb, bár azt viszonylag nehéz elképzelni, hogy ez kényelmesebb lehet egy melltartónál – és egyébként is csak kis méretnél, enyhe fokú elváltozásnál hatásos.
Valamivel praktikusabbnak tűnik az öntapadós melltartó, melyet nyitott hátú ruhákhoz fejlesztettek ki, de azoknak is nagy barátja lehet, akik nem a melltartó kosarait, csak a pántjait nem szívelik. A modelltől függően textilből és szivacsból vagy orvosi szilikonból készült melltartókosarak belsejét speciális ragasztóréteg borítja. Felragasztás után a kosarakat elöl egy áttetsző kapocs segítségével kell összekapcsolni, hogy megfelelőképpen emeljék és támasszák a kebleket.
“Beépített” melltartók
Felvetődik persze a kérdés, hogy a melltartóutálatot hangoztató – vagy szimplán csak gyakorló – hírességek közül hányan plasztikáztatták a mellüket. A felsorolásban szereplő Sharon Stone például váltig állítja, hogy nem szépészeti beavatkozásnak köszönheti korát meghazudtoló külsejét. Mi hiszünk neki (habár a gravitáció nemigen van tekintettel arra, hogy valaki híres-e vagy sem). És persze vannak köztük (ahogyan köztünk, egyszerű halandók között) olyanok is, akik épp kis méretük, vagy az örökölt szép forma miatt nem szorulnak “alátámasztásra”. A természet ebben a kérdésben sem tesz különbséget.
A plasztikai sebészek, illetve a mellnagyobbításon átesett nők véleménye megoszlik arról, hogy kell-e a beavatkozás után melltartót hordani. A műtét és a gyógyulás után sokan előszeretettel mellőzik a melltartó viselését, mondván, hogy többé szükségük rá. A szakemberek jó része azonban a mellimplantátummal rendelkezőknek is javasolja a kényelmes melltartó viselését, ugyanis a kötőszövetek akkor is megereszkednek, ha a mellekben implantátum van.
| A Cut&Up és a Breform |
Mindemellett ma már a “bőr alatt hordható” melltartó sem fikció. Egy izraeli plasztikai sebész, dr. Eyal Gur találta fel a Cut&Up-ot, vagyis egy hevederszerű mellemelőt, melyet a bőr alá ültetnek be, majd a melleket megemelve a bordák és a váll között, titáncsavarokkal rögzítik a végeit.
Egy másik, hasonló megoldás a dél-afrikai orvosok által kifejlesztett Breform. Egy kúp alakú poliészter hálót – mely ahhoz az anyaghoz hasonló, amit a sérvműtéteknél is használnak – a mell bőre alá ültetik be és a mellszövet fölött található kötőszövetre rögzítik. Míg a hagyományos mellemelő eljárásokat követően a bőr és a sebhelyek nagy igénybevételnek vannak kitéve, a Breform ezt kiiktatja, ugyanis leveszi a terhet a bőrről és a sebhelyekről. Ennél akkor már jobb a saját, egészséges, eredetinket “hordani” – ha úgy érezzük jól magunkat, akkor szimplán önmagában, mindenféle furmányos segédeszköz nélkül.