Elsőként a siker fogalma került szóba, majd egyre mélyebbre kalandoztunk a márka
életében, célkitűzéseiben, és abban a sok-sok élményben és gondolatban, ami köré ez az egész tüneményes mesevilág csoportosul; vagyis Luca saját birodalmában.
“…Aki kicsit ismeri az eddigi pályámat, azt hinné,
hogy a legnagyobb sikeremnek a Triumph 2012-es
magyarországi versenyén elért 1.,
illetve a világversenyen Shanghaiban elért 3. helyezésemet tartom.
Hogy ennek kapcsán külön gratulált nekem Franca Sozzani,
Matthew Williamson pedig még meg is ölelt,
és elismerően beszélt rólam.
Ezekre természetesen tényleg büszke vagyok, és nagyon örülök,
hogy átélhettem, részese lehettem,
de a most elkészült fotók, vagy az, hogy ha láthatom,
hogy egy kisgyermek boldogan viseli a ruhámat,
ha észreveszi azokat a pici különlegességeket, amelyek az általam tervezett
darabokat jellemzi, vagy akár az, ha egy anyuka
visszatérő megrendelőm, vásárlóm lesz,
számomra pont ugyanolyan sikernek számítanak.
A szakma iránti vonzalmam talán
olyan 4 éves koromban kezdődött Hófehérkével…
Elkezdtem neki ruhákat tervezni, mert nem tetszettek a színek.
Hiába, a pasztell árnyalatok híve voltam már akkor is…
tehát sejthető volt, hogy valamilyen szinten
közöm lesz ahhoz, amit ma csinálok.
Mint személy, nagypapám testvére volt rám nagy hatással.
Tőle nagyon sokat tanultam az anyagokról, hímzésekről.
Aztán a színház, a jelmezek érdekeltek, mert 9 évesen láttam a Pán Pétert,
ami elvarázsolt… sokáig jelmeztervező szerettem volna lenni.
Aki nagyon meghatározó személy még emberileg
és érzelmileg az életemben, az az édesanyám.
Ő egy vezető pozícióban dolgozó nő, de mégis meg tudta őrizni nőiességét,
és úgy tud vezető lenni, hogy mindenki jól érzi magát a munka során.
Pont ilyen szeretnék lenni én is.
Az az igazság, hogy nem kell nagyon nyüstölni,
mert mindig jobbra és jobbra vágyom, nagyon kritikus vagyok
magammal szemben, és minden helyzetben a lehetőségeket keresem.
A motiváció összességében nagyon izgalmas kérdés…
mivel jelenleg mindent én csinálok a márkában:
tervezek, szabok, varrok, modellezek, stb. … –
éppen ezért minden téren más, ami motivál.
Van, hogy a megújulásra való késztetés, van, hogy önmagam meghaladása,
van, hogy rendszerkeresés, de minden oldalának és rétegének
megvan a szépsége, a tanulsága, ezért szeretem azt, amit csinálok.
Amikor kitalálok egy koncepciót – ez jelen esetben a vintage cirkusz –,
képeket gyűjtök, hangulatokat… és szép lassan összeáll a fejemben egy világ…
de ezt úgy kell elképzelni, hogy anyagokkal, formákkal, versekkel,
zenével, és alig várom, hogy elkezdjek tervezni.
Bár ez a legnehezebb, mert még keresem az egyensúlyt
a hordható és az egyedi között…
Ilyenkor megmutatom ezt a »gyűjtés füzetet« –
ahol a tervek, anyagok, képek összesítve találhatóak – másoknak.
A Ginger Brownie-nek az is a lényege, hogy minden szezonban
bekapcsolunk valakit, más tervezőket, designereket.
A mostani kollekcióban Péni Brigittát, aki kézzel festett
porcelán kitűzőket készített a ruhákhoz.“
Tudj meg még többet! A teljes cikket és még több képet a Miss Alqimia blogon találod.