A “kis fekete”
Van-e olyan nő, kinek még nem lóg a gardróbjában az örök klasszikus “kis fekete” ruha, vagy legalább egyszer ne repítette volna még el a képzelete ebben az ikonikus ruhában a Tiffany-bolt kirakata elé? Valóban egy örök darab az egyszerűsége és hordhatósága miatt. Manapság már mindenki könnyen fellelhet a boltokban testalkatának megfelelően fazonírozott példányt! Tán sokan nem tudják, hogy e “kis feketét” közel 100 éve viselik a nők. Coco Chanel és Jean Patou tervezésének köszönhetjük, 1920-ban indult világot meghódító útjára, és a mai napig töretlen sikernek örvend. A ruha sokunknak ismertebb lehet az 1961-ben bemutatott Álom luxuskivitelben című amerikai filmből, amelyben Audrey Hepburn alakította a főszerepet, és Hubert de Givenchy tervezte számára a ruhát. Azóta is nők ezrei alapruhatárának egyik fontos darabja. S mint ahogy Karl Lagerfeld is mondta: “Az ember sosem túl- vagy alulöltözött egy kis feketében.”
A Chanel 2.55 táska
Chanelnek bizony nemcsak a tweed kosztümöt, a “kis feketét”, a divatot teremtett rövid szoknyát és a szintén méltán híres Chanel No5 parfümöt köszönhetjük, de a modern és elegáns nő egyik szimbólumaként a Chanel 2.55 táska sem maradhat ki a felsorolásból!
Mint sok klasszikus darabnak, ennek is megvan a maga története. Egy izgalmas kiegészítő, Chanel 1929-ben tervezte, de végleges változata 1955-ben nyerte el mai kinézetét. Innen ered a név is 2.55.A lánc pántjának ötletét Chanel árvaházban eltöltött évei ihlették, ahol a dolgozók láncokra fűzték kulcsaikat. A táska külső anyagának kis rombuszokat formázó mintáit, a vörös belső anyagát is az ottani emlékei inspirálták. Mára ezért a táskáért minimum 2600 eurós összeget kell fizetnünk, ha azt akarjuk, hogy ez a valaha egyszerű táskaként indult kellék a ruhatárunk része legyen.
Bár jómagam, állatvédőként is, a világban jelen lévő kizsákmányolás, gyerek-felnőtt rabszolgaság, éhínség és a mérhetetlen nagy szegénység felszámolása mellett vagyok, így igyekszem a magam módján mindennap tenni valamit ezek megszüntetéséért. Ezért nem állom meg,hogy ne tegyek említést a sokszor már ragadozók bőréből is készített klasszikus és számomra irracionálisan magas árú táska feltétlen kihagyhatóságáról!
A Stiletto
Valószínűleg elenyésző lehet a földön azon emberek száma, akik nem láttak volna még magassarkú cipőt, vagy ne ismernék. Vannak források, amik azt bizonyítják, hogy a magas sarkú cipő története egészen az ókorig nyúlik vissza. Ezek közül is egy ismert típus a stiletto vagy másik, elterjedtebb nevén tűsarkú. A stiletto sarok nevét egy tőrről kapta még az 1930-as években. Bár fétisábrázolások szerint a 19. században is készültek már a tűsarkúhoz hasonló, vékony, magas lábbelik, az első fényképes bizonyíték csak 1940-ből származik, a híres francia sanzonénekesnő, Mistinguett nyomán. A cipőket André Perugia tervezte. A stiletto kinézetét sokan tévesen Roger Vivier-nek vagy Manolo Blahniknak tulajdonítják, pedig ez valójában Kristin S. Wagner tervezése. Az ’50-es években és a ’60-as évek elején nagy népszerűségnek örvendett a tűsarok, viszont a Beatles megjelenésének hajnalán szép lassan eltűnt a hagyományos boltok polcairól. A nők nem mondtak le róla, és ami miatt tévesen Blahniknak tulajdonítják a stiletto designt, az az, hogy 1974-ben újra divatba hozta a “Needle”, vagyis tű elnevezésű verzióját. A stiletto előnye,hogy viseléskor feszessé teszi a lábat, így az optikailag karcsúbbnak tűnik. Hátránya, hogy a lábat rendellenes pózba kényszeríti, ami a gyakori hordás következtében nem kevés problémát okoz viselőjének. Károsodik a csontvázrendszer, az izomzat, számos ortopédiai deformitásért felelős. Sok esetben hallhattunk már ismert emberek kiszivárgott ortopédiai plasztikai műtétjéről, amit a tűsarkú túlzott viselése okozott. Gondoljunk csak Victoria Beckham címlapokon közölt bütykös ujjaira… és hogy ennek ellenére is mi mindent megtesznek a nők a femme fatale imázshoz köthető csábító viseletért, arra a Loub-job néven nemrégiben ismerté vált “zsírt a lábujjakról leszívni” új eljárás a bizonyíték.
Kíváncsi vagy a többire is? Nézd meg a Csak tíz dolog… blogon!