Valahogy sosem voltam az a forrónadrágos csajszi, és ahogy teltek az évek, úgy távolodtam el a rövidnadrágok polcaitól. Aztán jött a nagy áttörés, amikor pár héttel ezelőtt szinte szembe jött velem egy magasított derekú, bő szárú, szafari jellegű szépség. A színe, az anyaga és a mérete egyszerűen úgy volt tökéletes, ahogy volt, így azonnal kibővítettem vele a gardróbom tartalmát. Amikor először kimerészkedtem benne a városi dzsungelbe, rájöttem, hogy alaptalanul tartottam ettől a kis ruhadarabtól, hisz tetszés szerint bármilyen stílussal kombinálható, és a jól megválasztott fazonban, meg persze hosszban, még azok is nyugodtan felvehetik a nyár folyamán, akiket nem áldottak meg az égiek hosszú gazellalábakkal.
Egyet azért ne felejtsetek el, legyen szó farmerről, egyszínű vászonról vagy valamilyen élénk színű csipkéről, melyet párosíthatunk elegánsan, visszafogott blúzzal, vagy egy falatnyi, ám annál extravagánsabb toppal, tornacipővel vagy tűsarkúval, ezek a nadrágok arra szolgálnak, hogy dögösek legyünk, ne pedig közönségesek, és bizony még a legszuperebb francia bugyit sem helyettesítik… nem, még 40 fokban sem.
