Szerintem a stílus nem pénzkérdés. Oké, van, aki megengedhet magának luxus kategóriájú kiegészítőket, pólót, cipőt…de sosem az árát néztem annak, amiben megjelent. Mert igenis számít a megjelenés. Egy kedves ismerősöm azt mondta, olyan férfit válassz magad mellé, akivel kézen fogva végigsétálsz belvárosban.
Igen, tudom, számít az is, hogy én milyen vagyok. Cicababa semmi esetre sem. De ha alkalom van rá, akkor magas sarkúba bújok, nőnek öltözöm, pici smink. Kilók ide, kilók oda. A hangsúly azon van, hogy NŐ. De kedves uraim. A sportcipő, főleg ha ütött-kopott, a kínai pörköltszaftos póló, a szandál–zokni kombináció inkább lohasztó, mint vágykeltő. És számomra sok dologról árulkodik. Nem veszi a fáradságot, hogy tisztességesen felöltözzön. Vagy esetleg nincs is mibe, mert eddig anya vagy a volt feleség vásárolt neki. Ebben az egy dologban el lettem kényeztetve a házasságom idején. A volt férjem “megörökölte” cipőmániámat, és rajongott a jó órákért. Ami fontos, hogy kivételes alkalommal hordott rövid ujjú inget. Elméletileg férfiember nem hord rövid ujjú inget, főleg nem nyakkendővel. Rosszul vagyok, ha például a vőlegény ilyen inget húz fel magára a nagy napon. Kedves menyasszonyok, ne hagyjátok. Ha már melege van, inkább vetkőzzön ingujjra, hajtsa fel, csak ne legyen rövid az ujj… Folytatás a KisDorina blogon!