Testszégyenítés – mi a teendő, ha a tested miatt megaláznak?

Egy amerikai blogger, Shiann Friesen néhány nappal ezelőtt a telefonjával rögzített felvételt osztott meg egy videós bejegyzésében. A felvételen az látható, amint egy bolti eladó nem engedi, hogy a plus size lány a próbafülkébe vigyen pár ruhadarabot, mert az eladó megítélése szerint azok úgyis kicsik lennének a lányra méretben, és csak kitágítaná őket. Mivel nem voltunk ott, így felesleges lenne arról vitázni, hogy valóban kisméretű pulóvert kívánt-e bevinni a próbafülkébe a lány, bár tapasztalatom szerint a plus size nők különösen is tisztában vannak a méreteikkel, én speciel ránézésre tudom, jó lesz-e az adott ruhadarab vagy sem. Ami ennél érdekesebb, hogy a lány nem hagyta ennyiben, megkereste az üzletvezetőt a súlya miatt őt ért diszkriminációt szóvá tenni, és a világhálóra is feltöltötte videóját, amiben hangot ad a véleményének.

Mit lehet tenni?

A jelenség Magyarországon sem ismeretlen, számtalan esetről tudok, melyek a magyar emberek előítéleteiről adnak átfogó képet: aki duci, az igénytelen, akaratgyenge, beteg és összességében alsóbbrendű lény. Na de mit lehet tenni, ha hátrányos megkülönböztetés ér minket? Alapvetően 3 formáját különíthetjük el a testgyalázásnak:

1. A ki nem mondott szó. Ez az, ami sokszor a legfájdalmasabb, hiszen tudok olyan esetről, amikor szakmailag magasan kvalifikált, tapasztalt munkaerő azért nem kapta meg az általa megpályázott állást, mert nem 90-60-90-es méretei vannak. És nem, nem modellnek vagy hostessnek jelentkezett, s még mielőtt bárki azt feltételezné, hogy a szóban forgó hölgy képtelen volt felállni a székből, elárulom, hogy egy csinos középkorú hölgyről van szó, akin “húspiaci” szemmel mérve sincs több 5-10 pluszkilónál. Ez talán az egyetlen olyan eset, amikor mindenképpen határozott fellépésre buzdítanék mindenkit, hiszen ha a saját megélhetésed és boldogulásod a tét, ott már nem csupán az önbizalmad sárba tiprásáról van szó, így ne hagyd szó nélkül! Meglehet, nem kapsz majd egyenes választ, de találd meg a módját az illetékes szervnél, illetve a munkahelyeden a hr-es kollégánál, és állj ki magadért, ha a munkahelyeden hátrányos megkülönböztetés ért a kinézeted miatt, amennyiben az egyáltalán nem befolyásolja a munkavégzésed.

2. Amikor úgy tesznek megjegyzést, mintha ott sem lennél. Meglehetősen sunyi módja ez a véleménynyilvánításnak, amikor az üzletben az eladó a füled hallatára tesz megjegyzéseket, de persze általánosságban a kövér nőkről, ám te vagy az egyetlen plus size az üzletben. Vagy mikor egy rádiós műsorvezető felhatalmazva érzi magát arra, hogy szeretetre méltatatlannak nevezze azokat, akik felszednek pár kilót. Bochkor Gábor ominózus kijelentéséről itt mondtam el a véleményem:

Az ilyen esetekben célszerű először azt figyelembe venni, ki mondja azt, mennyi jelentősége van adott személynek az életedben, megér-e egyáltalán pár perces zsörtölődést is. Ha az illető nem fontos része az életednek, ugyan miért adnál neki főszerepet? Tudatosítsd magadban, hogy egy-egy megjegyzés sokkal többet elárul arról, aki mondja, mint arról, akinek szánták. Ugyanez vonatkozik az internetes klaviatúrabajnokokra is, akik vajmi keveset tudnak rólad, de előszeretettel adnak életmódtanácsokat, ha kéred, ha nem. Véleményem szerint felesleges leállni vitatkozni, pláne ízlésekről, így inkább engedd el a füled mellett az ilyen megjegyzéseket.

3. Szemtől-szemben. Ez a legritkább eset, amikor valaki szemtől-szemben direkt módon hoz hátrányos helyzetbe a kinézeted miatt. Ide sorolnám azokat az orvosokat is, akik egy megfázás esetén is inkább a beteg súlyáról elmélkednek és egy műtétre váró, kiszolgáltatott nőbe is képesek belerúgni, ha már eddig nem fogyott le, akkor majd a megjegyzésük biztos segít. Amennyiben képes vagy megőrizni a hidegvéred – személyes sértegetésnél ez azért sokszor nehéz, lássuk be –, mindenképp szólalj fel, és állj ki magadért. Még akkor is, ha “csak segíteni” szeretne az illető, mondd el neki, hogy amennyiben úgy érzed, segítségre szorulsz, majd kéred, de kéretlenül nem szívesen fogadsz “jó tanácsokat”. Még a legprofibb orvosoknak is minimum egy laborvizsgálat kell ahhoz, hogy megállapítsák, vajon tényleg beteg vagy-e, így aki ezt ránézésre megteszi, nem érdemel többet egy legyintésnél.

Személyiségfüggő, hogy ki mennyire tud vagy hajlandó konfrontálódni, így ne érezd rosszul magad, ha nem szívesen mész bele egy-egy ilyen vitába. A legfontosabb, hogy saját magadat és önértékelésedet védened kell, így ne engedd, hogy egy-egy epés megjegyzés bekússzon a fejedbe! Mások rólad alkotott véleménye csupán vélemény, egészen addig, amíg te tényként nem kezeled!