Még mielőtt belevágnék, szeretném leszögezni, hogy mondandóm kizárólag az irodai környezetre értendő, bár egy-két tanácsot jó lenne, ha az utcán járva is megfogadnának az emberek.
Beszéljünk a flipflop papucsról!
Hívei vannak százszámra a régi szép – lásd még: amikor még minden jobb volt – időkben csak vietnami papucsnak, esetleg lengyelpiacos lingóval tangapapucsnak nevezett lábbeliknek. Bár én személy szerint nem értem, hogy miért jó, ha egész nap a lábujjak között érezni a gumipántot, de aki erre esküszik, általában a szellőzést és a szabadság érzetét szokta megjelölni, mint a flipflop létjogosultságának fundamentumát. Oké, legyen, akinek inge – vagy jelen esetben flipflopja –, nyugodtan vegye magára és hordja büszkén. De ha lehet, ne az irodába, munkahelyre, ettől ugyanis a többi embernek még akkor is a lábszag és a strandok öltözője jut eszébe, ha nem mondja. Arról nem is beszélve, hogy utcán hordva elkerülhetetlen, hogy a flipfloprajongók lába pestiesen szólva retkes legyen, ennek pedig látható és esetenként szagolható eredménye is lesz. Meg aztán gondoljunk csak bele, hogy ez a vékony gumiréteg választ el mondjuk egy busz vagy egy vasúti kocsi padlójától. Brrrr.
Atléta, csak úgy. Komolyan?
Május végén, amikor mutatóba kaptunk pár nap hőséget, egyből megjelentek az utcán és a lazább öltözködést megengedő irodák folyosóin az önjelölt szörfbajnokok, az arany-, ezüst- és egyéb nemesfémekről elnevezett partok önjelölt királyai, akik nem csupán a lazaság és a kényelmes viselet zászlóvivői, de egyben saját fizikumuk nagyszerűségének büszke hirdetői is. Megint csak semmi baj nem lenne ezzel, ha tényleg csak a lángosos és a vízibicikli-kölcsönző között klaffognának csupán, de azért egy pattanásos hátat nézni az ebédlő pénztára előtt álló sorban, esetleg egy izzadt lapockával véletlenül érintkezni a liftben, hát hogy is mondjam, nem túl kellemes érzés. De most komolyan, fiúk, értem én, hogy meleg van, de egy rövidujjú pólót legalább bírjatok már felvenni, legalább amíg dolgoztok.
Férfidekoltázs, te csodás!
Ahogy egyre lazábbak leszünk, egyre mélyülnek a férfipólók kivágásai is. Persze a férfiember teste sem egy darab hús, hogy tárgyiasítsuk, de kedves fiúk, a büszkén hordott prémet sem kell ám feltétlenül mindenki arcába tolni. Főleg ha mondjuk mindez aranylánccal van súlyosbítva, de a metróbb fiúk simára gyantázott, majd pár nap múlva serkenő borostával beborított mellkasa sem túl épületes látvány. Szóval a köldökig kivágott vényakút inkább a hétvégi buliban sétáltassátok meg, ott még sikeres is lehet egy ilyen szett. Az irodában kevésbé.
Az örök klasszikus
A zokni-szandál kombó már annyira ikonikus, hogy van, aki kifejezett hipszterségből hordja, van aki meg azért, mert úgy 5-6 éves kora környékén elhitte, hogy ezt emberek így hordják, és úgy maradt. Persze a zokni nélküli változat ugyanúgy véleményes, a bőrpapucs vagy bőrszandál egyenesen röhejes hétköznapi használatban, de a szupercsúcs kalandszandikból kikandikáló bütykökről egyenesen ugorhatunk vissza a flipflopnál kitárgyalt tényezőkhöz is, nevezetesen, hogy ebben is ugyanolyan retkes lesz az ember lába, mintha csak mezítláb járna, ráadásul a gumitalp és a bőr érintkezése jótékony (?) hatással van a verejtékmirigyek működésére is, aminek megint csak szagolható végeredménye lesz, a kollégák őszinte bánatára.
Hawaii minta, virágkavalkád
A hawaii mintás bármit is a strandra vagy a kerti sütögetésre tartalékoljátok. A virágmintás cuccok idén nagyot fognak menni, ezzel nincs baj, arra azonban érdemes ügyelni, hogy ne úgy nézzetek ki, mint a Főkert két lábon járó katalógusa. Vagyis a virágmintát nem kell minden ruhadarabon megjeleníteni, egyetlen központi darab – például egy ing – tökéletesen alkalmas erre a feladatra. Nagyon bevállalósak akár egy hasonló cipőt is megpróbálhatnak, de a kevesebb itt is több.
Napszemüveg, kívül-belül
A napszemüveg jó, hasznos és nagyon jól öltöztet is. De ha már a mélygarázsból is faarcú Mátrix-ügynökként, vagy rosszul rejtőzködő hollywoodi sztárként libbensz ki, előbb leszel röhejes, mint bármi más. Ja még valami: a színes foncsorú szemüvegek nagyjából tavaly május környékén váltak cikivé, szóval ezeket is érdemes lecserélni egy klasszikusabb változatra.
Pisztolytáskák a tárgyalóban
Kevés kiábrándítóbb dolog van, mint egy elegánsan felöltözött férfi, akinek az ingén csalhatatlan jelei mutatkoznak a hónaljtájéki izzadásnak. Persze senki nem tehet róla, hogy izzadósabb, vagy a melegnek jobban ellenálló szervezettel áldotta meg a sors, de ha már úgy alakult, hogy hő hatására nagyobb mennyiségű folyadék távozik a bőrödön keresztül, készülj fel és inkább vigyél magaddal egy (két?) váltóinget-pólót az irodába, ha pedig már érzed, hogy átáztál, gyorsan cseréld le a mosdóban. A pisztolytáska ugyanis legfeljebb James Bondnak és a filmek detektívjeinek áll jól, de nekik is csak akkor, ha az igaziról beszélünk, nem arról, amit odaizzadtak maguknak.
Mindenkinek kellemes nyarat és kibírható hőséget kívánok.
További cikkek férfidivatról az NLCafén:
- Belestünk a milánói férfidivathét kulisszái mögé
- Elegancia a köbön: férfidivat az 1930-as évekből
- Hülyének nézi a férfiakat a divatipar?